Kétszer is halálra ítélték az ártatlan Kirjákot – a „martfűi rém”, 3. rész

Kirják János a Szolnok Megyei Bíróság (halálos) ítélethirdetése után döbbent rá, hogy nagy butaságot követett el azzal, hogy félelmében magára vállalta Szegedi Margit meggyilkolását.

Kirjákkal együtt két másik férfit is előállítottak, és mindhármukat heteken át (kényszer)vallatták. Kirják valószínűleg azért került a bíróság elé, mert hármójuk közül ellene szólt a legtöbb bizonyíték, ő tört meg először, és hajlandó volt azt vallani, amit a szájába adtak.

Amikor rájött, hogy az élete forog kockán, mindennel próbálkozott. Noha – s bár ő ezt nem tudhatta – a helyszínen, sőt, még az áldozatban és ruházatán sem találtak a nyomozók spermanyomot, azzal állt elő, hogy ő bizonyítottan impotens („elfelejtve” még azt is, hogy a korábbi házasságából egy fia is született).

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban az ügyről szóló dokumentumokban fotók (is) tanúskodnak arról, hogy a gyanúsított Kirjákkal a nyomozóhatóság illetékesei „végigjárják” a helyszíneket, s „végigjátszatják” a történteket.

Az akkor perdöntő bizonyítékok ma már nevetségesen beállított, nem hihető és hiteles színjátéknak mutatkoznak a képeken. Teljesen életszerűtlen például, ahogy a férfi mossa le acetonnal a kerékpárjáról és ruházatáról az áldozat vérét.

Vagy, hogy nadrágja korcába rejti a corpus delictit, a kisbaltát, s azzal együtt pattan a kerékpárjára a korábban kiszemelt áldozata után kerekezve-settenkedve úgy, hogy pedálozás közben a fejsze nem vágja le Kirják lábát vagy egyéb nemesebb részeit.

Miután a Legfelsőbb Bíróság sem látta perdöntőnek az elé tárt tanújeleket, az ügyet új bizonyítási eljárás lefolytatására visszaadta az első fokon eljáró Szolnok Megyei Bíróságnak.

Amely pedig újra halálra ítélte a vádlottat.

Tulajdonképpen kijelenthető, hogy Kirják akkori szolnoki ügyvédjének, dr. Lánczy Ferencnek az alapos, szakmailag körültekintő, védencével figyelmes és emberséges hozzáállásának lett köszönhető, hogy a Legfelsőbb Bíróság végül nem a kötél általi halál, „csupán” az életfogytig tartó szabadságvesztés mellett döntött – jogerős határozatában.

Lánczy ügyvéd temérdek tanút állított védence mellé. A mozdonyvezetőt, aki nem ismerte fel Kirjákot a gyilkosság estéjén a sínek mellett a kerékpárját toló illetőben. Vagy Kirják tiszaföldvári, Toldi úti szembe- és oldalsó szomszédait, akikkel a férfi a gyilkosság időpontjában találkozott és beszélgetett is.

A vádlott védelmében hangsúlyozta azt is, hogy a nyomozás során Kirják ruházatán egy csepp vér- és ondócseppmaradvány sem volt, de a ruhaneműket még csak nem is mosták ki. Mindezen kívül számos olyan állítással igazolta a férfi ártatlanságát, amely a kor akkori legmodernebb technikájának bevetése mellett egyéb momentumok is a vádlott és a védelem mellett szóltak.

Mindezek után Kirják János tizenegy évet(!) ült a szegedi Csillag börtönben.

Ennyi évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szerencsétlen sorsú férfi ártatlansága bebizonyosodjék. Ez idő alatt a rácsok mögött a női erőszakolókra kirótt belső törvények szellemében és testi megalázottságában élt.

Ez idő alatt mindvégig ártatlannak vallotta magát, ezt hangoztatta, többször adott be maga, az ügyvédje, de még a szülei is perújítási kérelmet, ezeket azonban mind elutasították.

És mindeközben tíz évig tovább zajlott a Szegedi Margitéhoz hasonló kéjgyilkosság-sorozat és több, nők elleni brutális támadás Tiszaföldvár és Martfű környékén...

Folytatjuk!

A történet első részéhez kattintson ide, a másodikhoz pedig ide.