Felkavaró történetéről és függőségéről mesélt a fiataloknak Makkos Ádám

– Győr mellett születtem, egy kicsiny faluban. A szüleim elváltak, édesanyám nevelt bennünket a bátyámmal. Mire anyu kifizette aput, elveszítettük a házunkat. Minden összeomlott körülöttem, onnantól kezdve semmi nem érdekelt.

Makkos Ádámra legalább húsz szempár szegeződik. A Varga Katalin Gimnázium kilencedik évfolyamának tanulói néma csöndben hallgatják a harmincesztendős fiatalembert, aki még nem volt 13, amikor kicsapták a suliból.

– Az új, városi suli tele volt vagány srácokkal, szerettem volna közibük tartozni. Felvettem a flegma stílusukat, káromkodva beszéltem. Egyik szünetben az udvaron odahívtak magukhoz és megkínáltak füves cigivel. Eszembe jutottak anyám intő szavai: „ne tedd, fiam, nagyon veszélyes!”, de én adtam a kemény legényt és szívtam pár slukkot. Megkönnyebbültem, hogy átestem a keresztségen. Ott, kint az udvaron jól éreztem magam, de a tisztulás borzasztó volt. Nem is vettem kézbe egy darabig füves cigit.

Ez akkor változott meg, amikor Ádám elkezdte a középiskolát Sopronban. Pincérnek tanult, közben sportolt, focizott. A helyi csapat leszerződtette, havi 50 ezer forint fizetést kapott.

– A kemény fiúk továbbra is vonzottak. Akadt belőlük jócskán a focicsapatban, meg a kollégiumban is. Amikor rájöttek, hogy „közibük való” vagyok, gyorsan előkerült a drog. Ekkor indultam el a lejtőn. Amikor szívtam, minden könnyű volt, eltűntek a gondok. A fociért kapott ötvenezret mind cigire költöttem, később már kétszázat is. Csencselésből szereztem a rávalót. Naponta öt–hat szálat szívtam el, egy-egy cigi hatása egy órán át tartott. Soha nem az járt az eszemben, hogy milyen rossz lesz, amikor tisztulok, hanem milyen jó lesz majd a következő.

A drogosoknak nem nehéz megtalálni a dílereket, Ádámnak is megvoltak a maga eladókörei. Ahogy fogalmaz: csak azért nem lett terjesztő, mert sajnálta volna eladni másoknak a szert.

– Aztán lebuktam a focicsapatban, majd a suliban is. Már annyira nem tudtam magam visszafogni, hogy órák alatt tekertem a cigit és simán rágyújtottam a szünetben. Persze kirúgtak mindkét helyről. Magántanuló lettem, amiről anyunak jó darabig fogalma sem volt. Végig hazudtam neki.

Tizenhét évesen Ádámnak el kellett mennie dolgozni. Édesanyja protezsálta be saját munkahelyére, kárpitosnak. Az ott töltött idő alatt azonban semmi nem változott: egy hét alatt szórta el narkóra a havi 170 ezer forintos fizetését (húszat mindig hazaadott).

– Az egyik ott dolgozó ismertetett meg a speeddel. Onnantól kezdve azt is használtam. Egyik alkalommal munka közben szívtam el egy füves cigit, rá meg orron keresztül szippantottam fel az amfetamint... Az volt az utolsó munkanapom. Iszonyú szégyen volt anyámnak. Erről beszélt az egész falu, a barátaim elfordultak tőlem. Aztán bátyám munkahelyére kerültem, aki abban bízott, egy ilyen arculcsapás után megváltozom. Egy darabig tényleg tartottam magam, már osztályvezetőnek is kineveztek. Egyik nap azonban egy munkatárs megkínált biofűvel.

– Három–négy slukkot szívtam csak, de mire visszaértem a sorra, teljesen lelassultam. Elsötétült előttem a világ, majd elvágódtam. Minden kiderült. A bátyám ezek után nem állt szóba velem. Innentől kezdve már nem volt se munkám, se barátom, se testvérem... Majd elérkezett ez év márciusa. Belenéztem a tükörbe és elborzadtam. Csont és bőr voltam, a fogaim kihullottak elöl, az arcom beesett. A barátnőm (ő volt az egyedüli, aki mellettem maradt) sírva könyörgött, menjek el egy rehabra, különben meghalok! A kedvéért jelentkeztem Ráckeresztúrra. Június 11-én költöztem be a házba.

Azóta Ádám nem vett kezébe egyetlen szál füves cigit sem. Nem állítja, hogy nem hiányzik neki a narkó, vannak pillanatok, amikor nagyon is.

– Rengeteg energiát teszek bele a gyógyulásomba, ami tudom, soha nem lehet teljes, mindig függő maradok. Úgy tervezem, jövő év április 1-ig maradok a házban, addigra majdcsak „megjavulok”. A későbbiekben szeretnék fejlesztőként ott maradni. Sokat gondolkodtam, mit bánok a leginkább: talán azt, hogy milyen sok embernek kellett csalódnia bennem. Főleg anyukámnak... És ez visszafordíthatatlan.

Ádámnak az elmúlt hónapok alatt sikerült rendeznie kapcsolatát édesanyjával és bátyjával. A barátnőjével való kapcsolata azonban megrendült. Édesapjával azóta sem tartja a kapcsolatot.

– Egy ilyen beszélgetés a megelőzést szolgálja. Remélem, nem válik élő problémává a droghelyzet – mondja dr. Kissné Nagy Éva, a Varga Katalin Gimnázium pedagógusa.

Hozzáteszi: tanárként, szülőként folyamatosan aggódik az ember, hogy a gyerek ne kerüljön olyan társaságba, olyan környezetbe, ahol megjelenik a kábítószer. Szerinte a középiskolás korosztály a legveszélyeztetettebb. Nehéz ellenállni a kíváncsiságnak, és nehéz elfogadni azt is, hogy nem csak úgy lehet szórakozni, ha pótszerhez nyúl az ember. A pedagógus úgy véli, a korosztályi példa a legerősebb, ezért volt rendkívüli hatással a tanulókra Makkos Ádám „drogkarrierje”.

Példaértékű a tenni akarása

A Szer-telen Fiatalokért Szolnok Közhasznú Egyesület fő tevékenysége a drogprevenció és a fiatalok önkéntességre való érzékenyítése. Kozák Csaba egyesületi elnök elmondta, az alkohol- és drogprevencióval kapcsolatban hozták létre másfél éve a kihelyezett osztályfőnöki órákat. Ezeken olyan fiatalok mesélnek magukról, akik korábban kapcsolatba kerültek a drogokkal, az alkohollal. Az egyesület a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Ráckeresztúri Drogrehabilitációs Otthonának előgondozó irodája, így az előadók az otthon „gondozottjai”. Kozák Csaba hangsúlyozta: Makkos Ádám a terápiája jelenlegi szakaszában már tarthat prevenciós órákat, önmagáért való tenni akarása példaértékű.