2018.11.27. 06:52
Ha eddig nem ismerte a Malomszög nevének eredetét, itt az alkalom
„Reggeli fél nyolc órakor borzasztó véres csata történt Szolnok alatt… a megfutamodott császáriak közül mintegy négyszáz-ötszázan a Zagyva folyóba kergetetvén vízbe fulladtak, és ezeknek valamint a fegyver által mint két részről eleseteknek neveik az Isten Könyvében vannak beírva.” Ezt a szöveget olvashatjuk Szolnok római katolikus halotti anyakönyvében, az 1849. március 5-i bejegyzésnél.
A malomszögi Zagyva-híd az 1960-as években. A névadó malom már akkor sem állt, nevét viszont megőrizte a környék.
Forrás: Levéltár
A magyar szabadságharc történetének egyik fontos eseménye zajlott le a városban, mégpedig a Malomszögben, az akkor ott álló, 1783-as építésű fahídnál. A magyar huszárok rohama olyan lendületes volt, hogy a folyóba szorította az osztrák gyalogosok és vértesek csapatát.
A hidat az 1919-es esztendőben ismét elpusztították, utódját pedig az 1953-as árvíz emelte ki helyéről. 1957-ben azután az apátfalvi Maros-híd egyik hídmezőjét hozták ide, ikertestvére pedig Zagyvarékasra került.
Izgalmasabb kérdés azonban, hogy miért nevezik a város ezen területét Malomszögnek vagy Malomzugnak? A válasz benne rejlik a névben. Valóban egy vízimalom dolgozott itt, a Zagyván. A török kiűzése után Szolnok a Magyar Kamara tulajdonába került.
Ez a királyi hivatal épített itt sóraktárakat és a sószállítás melléktermékeként: a feldolgozott tutajok faanyagát is ő értékesítette. A jövedelem bővítésére egy vízimalmot is építettek a Zagyva folyón, a mai Malomszögnek nevezett helyen.
Az első vízimalmot Tassy Ferenc a kamara harmincadosa (mai szóval vámtisztviselő) építette 1687 után, azt követően, hogy Lipót császár kinevezte a visszafoglalt város tisztviselőjének. Ez a szép vízimalom a Rákóczi-szabadságharc alatt elpusztult. De egy malom abban az időben szép hasznot produkált tulajdonosának, mert a lakosok gabonáját is meg kellett valahogy őrölni.
Így hát rövidesen újjáépítették a Zagyván kelepelő szerkezetet. 1719-ben Zennegg György – aki az időközben létrehozott Budai Kamarai Adminisztrátorság vezetője lett – egyik jelentésében már megemlítette, hogy vízimalom építését kezdték el Szolnokon, ténykedéséből évente nyolcszáz-ezer forint jövedelemre számítottak. (Csak összehasonlításként, ebben a korszakban három forintért már kiváló bicskát lehetett kapni.)
A munkát Hauber Ádám pesti ácsmester végezte el, pont az előre kalkulált évi jövedelemért, azaz ezer forintért. 1721-ben már készen állt a négy kővel dolgozó vízimalom a Zagyván. Csakhogy az építők eltértek a tervtől! Budáról le is kellett hívni Fortunato di Pratit, az akkor már ismert mérnököt, és szakvélemény kértek tőle az így kialakult állapotról. (A mérnök Szolnok történetébe később azzal írta be nevét, hogy kilenc év múlva elkészítette a Tisza-híd terveit!).
Fotó: Levéltár
Prati megállapította: a gátakat, ami felduzzasztotta a Zagyva vizét, rossz helyen alakították ki, így a folyó kevés energiát szolgáltatott a kerekek hajtásához. Az építőknek helyre kellett hozni hibájukat, ezek után lett működőképes a malom. Ezután közel egy évszázadig dolgozott, újjáépítésére 1811-ben került sor. Ekkor ugyanis a szolnoki várnak a város felé néző kapuját a polgárok lebontották, köveinek egy részét az akkor épülő városháza és a Zagyván készülő vízimalom építéséhez használták fel.
A szolnoki csatát még biztosan megélte az őrlőszerkezet, mert a Ferences rendház naplója leírta, hogy a menekülő császáriakat a „város Zagyva-malmáig” üldözték a magyarok. A legenda szerint a tizenkilencedik század második felében a város tulajdonába került, de ekkor már alig hozott hasznot a megépülő gőzmalom miatt. Aztán szép lassan az enyészetté lett. Lebontásának ideje nem ismert, ma már pedig csak egy elnevezés utal létezésére.
