Kitartó, áldozatos munkájáért idén Pro Urbe díjjal ismerték el

Az elismerést december hatodikán, a városnapi rendezvénysorozat részeként adták át.

– Amikor felbontottam az erről szóló levelet, és megláttam, megmondom őszintén, elsírtam magam, annyira jólesett. Meglepett ez a díj, nem számítottam rá, hiszen nagyon ügyesen sikerült titokban tartani előttem – mondja mosolyogva, mégis meghatottan Szabó Ferencné Kontos Mária arról a pillanatról, amikor megtudta, idén neki ítélték a Pro Urbe, vagyis a „városért” díjat.

„Egy olyan személynek, aki egész munkásságát a város közművelődésének szolgála­tában töltötte el. Azon szerencsés emberek közé tartozik, akik elmondhatják, hogy a hivatásuk a munkájuk, és a munkában töltött idő, bár sok küzdést is jelentett, de mindig szolgálat volt. Töretlen energiával és lelkesedéssel koordinálta az alkotó és művészeti csoportok tevékenységét, és mégsem fogyott ki az új ötletekből...”– áll a róla szóló méltatásban.

Szabó Ferencné Kontos Mária 1976-ban népművelőként kezdett el dolgozni, majd a könyvtár – abban is a gyermekkönyvtár – lett a szívügye. 1979-ben a Debreceni Tanítóképző Főiskolán szerzett diplomát, majd később a Bölcsészettudományi Kar kulturális menedzseri szakát is elvégezte.

Egy rövid ideig közművelődési felügyelő volt, de ismét visszatért a városi könyvtárba, ahol 1991-től igazgatóhelyettes majd 2002-től nyugdíjazásáig az Ipolyi Arnold Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója volt 2011-ig. Ekkor vonták össze a könyvtár és a művelődési központ intézményét az akkor átadott új épületbe.

– Nagyon nagy munka volt az összevonás, a könyvtár átköltöztetése, és a komplex működés megszervezése. Az volt a célom, hogy nem bocsátunk el dolgozót. Ez sikerült is, meg tudtuk tartani a létszámot.

– A könyvtár nagyon sok közösségi tevékenységet folytatott, hiszen sokunknak népművelő-könyvtáros végzettsége van. A könyvtárban különböző szakkörök, nyelvtanfolyamok, rendezvények, író-olvasó találkozók, olvasótáborok működtek – meséli a volt igazgató, akinek egyébként a kultúra és a szervezés szeretete a gimnáziumi évek alatt kezdődött.

– Tősgyökeres törökszentmiklósi vagyok, bercsényis diák voltam. A magyartanáraim már ott belénk plántálták a kultúra, az irodalom szeretetét. Már akkor nagyon sokat jártam a könyvtárba, hiszen összekötő szerepet töltöttem be az intézmény és a gimnázium között, például szerveztem a jegyeiket a diákság körében – emlékszik vissza.

2015-ben ment nyugdíjba, ennek ellenére nem pihen, sőt! Jelenleg is több módon formálja a város kulturális életét, például már huszonnegyedik éve a Pro Bibliotéka Alapítvány titkára, amely számtalan kiadványt, helytörténeti vonatkozású könyvet adott ki.

Legutóbb például a Szerelmünk, Szentmiklós címűt, amely Münz András író történetein és Farkas István fotóin keresztül különleges szemszögből mutatja be a várost.

Emellett körülbelül tíz éve megkapta a Törökszentmikósi Hírlap főszerkesztői feladatát, akkor még mint könyvtárvezető, emellett 2017 óta az Értékmegosztás Magazin főszerkesztője is.

Ezenkívül két közösség tagja. Tagja, és vezeti az Ipolyi Könyvbarátok Körét, a Foltvarrók Baráti Körében pedig új tevékenységre, és barátokra talált.

– Ezek nagyon jó közösségek. Főleg pedagógusokból, nyugdíjas óvónőkből, könyvtárba járó emberekből állnak. Itt is van annyi fajta ötlet, hogy néha csak megyünk utána...

A még mindig örökké tervező, szervező, tevékenykedő volt igazgató „négyszemközt” azt is elárulja, ha lehet, szeret a háttérben maradni. Számára inkább a rendezvények, kiállítások, kiadványok megszervezése és megszerkesztése okoz örömöt, de az, hogy ezért az „első sorba álljon”, neki nem fontos.