szolnok/ galériával

2018.12.12. 11:30

Különleges bronzkori leletekre bukkantak a Művésztelep ásatásán

Már eddig is számos és jelentős leletet, országos kitekintésben egyedülálló épületet találtak a szolnoki Művésztelepen immár nyolc hónapja tartó ásatás során. A decemberi csapadékosabb, fagyosabb időjárás ellenére a napokban egy újabb különlegességre és olyan tárgyakra akadtak a régészek a földben, amikre még a legmerészebb álmaikban sem számítottak.

Hutter Zsófia

– Eddig arról beszéltünk, hogy XVI–XVII–XVIII. századi leletekre bukkantunk – kezdte dr. Kertész Róbert, az ásatást vezető régész. – Ám most úgy tűnik, egészen a kora Árpád-korig, sőt, még annál is régebbre toltuk vissza a legelső szolnoki vár létrejöttének idejét. Az ispáni erősségnek jóval kisebb volt a kiterjedése, mint a későbbi, az 1550–1552-ben épített palánkvárnak.

Ez azzal magyarázható, hogy a mostani egységes vársziget eredetileg két különálló szigetből állt, közöttük pedig egy vizesárok húzódott, amely eredetileg talán a Zagyva egyik mellékága lehetett. Az ispáni várat a nagyobb, keleti szigeten létesítették.

– Ezt a várárkot találtuk most meg – mondta dr. Kertész Róbert. – Erről a történeti források is megemlékeznek. Amikor elkezdték a későbbi palánkvárat építeni, akkor azzal indították a munkálatokat, hogy ezt az árkot betemették, és összekapcsolták a két szigetet. A jelenlegi felszíntől számítva 6 méter 30 centiméter mélységben megtaláltuk ennek az ároknak az alját – árulta el a szakember. – Ez egy óriási dolog, mert a kora újkori vár csaknem ötszáz éves. Ehhez hozzá kell adni még ötszáz évet, hogy eljussunk a XI. század húszas, harmincas éveihez, amikor a kora Árpád-korban az ispáni várat emelték. Ez a vizesárok az egyetlen olyan erődítéseleme a várnak, ami megmaradt.

Az Árpád-kori réteg felső szintjének feltárásakor egy különleges leletet is találtak, amely igazi feladvány.

– Ez egy bronzból öntött, pontkörökkel díszített tárgy, amiről még nem tudjuk pontosan, hogy mi lehetett. Az vitán felül áll, hogy a lelet nomád kultúrkörhöz tartozik. Azt gondolom, hogy a mongolokhoz vagy a mongolok által leigázott egyik segédnéphez kapcsolható, és a tatárjárás idején kerülhetett Szolnokra – részletezte a szakember.

Bodnár Tibor ásatási technikus épp egy leletet bont ki a földből
Fotó: Csabai István

– Az biztos, még nem láttam ilyen tárgyat, de még hasonlót sem. Első ránézésre talán egy szarvashoz hasonlít, de elképzelhető, hogy valójában sámánábrázolásról lehet szó. Pillanatnyilag egyetlen párhuzama ismert, amelyet több ezer kilométerre fedeztek fel Szolnoktól. A szóban forgó, ugyancsak pontkörökkel díszített tárgy egy lóábrázolás, amit az Arany Horda – melynek területe fénykorában, a XIII. század közepétől a XIV. század végéig magában foglalta az európai Oroszország nagyobb részét az Uráltól a Kárpátokig, keleten mélyen Szibéria belsejébe nyúlt – főváro­sában, Új Szerájban találtak.

Dr. Kertész Róbert hozzátette, az Árpád-kori réteg alatt, az árok alján bronzkori cserépdarabra is rábukkantak.

– Ez azt jelenti, hogy már a kora Árpád-kori vár előtt is állt itt egy erősség a középső bronzkorban. Tehát amikor a magyarok beköltöztek, majd létrehozták az ispáni és megyeközpontot, akkor ezt a bronzkori várat újították meg. Így gyakorlatilag Homérosz eposzából, az Iliászból ismert trójai háborút megelőző időszakra keltezhető a legelső Tisza-parti vár létrejötte – összegezte dr. Kertész Róbert. – Megvan a XI. századi vár sáncárka, ám a most megtalált bronzkori lelet szerint ennél jóval idősebb, őskori, jelenkortól számítva 3500 éves a legkorábbi szolnoki erősség létesítésének ideje.

Oszlopfőből szenteltvíztartó

A korábban XII. századinak vélt, stilizált akantuszlevéllel díszített oszlopfejezet-töredékről kiderült, hogy XI. századi, tehát Szolnok ispán korabeli vagy az azt követő évtizedekre keltezhető. Ez nem az eredeti XI. századi rétegben került elő, hanem egy fiatalabban. Dr. Kertész Róbert elmondta, szenteltvíztartóvá átfaragva találtak rá a leletre.

– Valószínűleg a tatárjáráskor elpusztult plébániatemplomhoz tartozott. Utána pedig, mivel annyira szép volt, a szolnokiak átfaragták szenteltvíztartóvá. Ezen kívül rábukkantunk még a késő középkori Szolnok gótikus plébániatemplomának több kőfaragvány-töredékére is, amelyek Mátyás-koriak – tette hozzá a régész.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában