Megtalálták a szolnoki vár falának egy részét

A napokban megtalálták a szolnoki vár nyugati falának egy részét. A Damjanich-szobor előtti föld­munkák során egy 18. század­ban leszúrt cölöpsorra leltek. Dr. Kertész Róbert régész arra következtet, hogy az az erődítés kaputornyához tartozó felépítmény része lehetett.

A várkapu látogatóközpont kivitelezési munkálataival pár­huzamosan zajló régészeti feltárás most a leendő létesítmény lift­aknáját érinti. A munkagépek a beruházás során ilyen mély gödröt még nem vájtak ki.

Sejthető volt, hogy a föld itt még fontos titkot rejthet. Így is történt. Jellegzetes XVIII. századi cserepeket találtak, illetve az erődítés nyomait egyértelműen tudták azonosítani. Dr. Kertész Róbert valószínűnek tartja, hogy ebben a mélységben további leletekre bukkannak, amivel ki tudják majd rajzolni a nyugati várfal vonalát.

A lassan egy esztendeje tartó ásatás keretében mintegy 1200 négyzetméteres területet kutatnak. A szolnoki vár belterülete mintegy 60 ezer négyzetméter, tehát ennek valamivel több mint egyhatvanad részét tárjuk fel.

A legutóbbi időkig úgy tartották számon, hogy a komáromi vár a legkorábban épült olasz rendszerű hazai vár, az újabb kutatások alapján viszont kiderült, hogy valójában Szolnok az.

Az egykori kaszárnya, melyet a foglalás után törökök is használatba vettek, egy alagsorból és egy felszín fölé emelkedő szintből állt, a feltárt falak pedig helyenként három méternél is magasabban megmaradtak. Itáliai építőmesterek irányításával készítették a 80 centis falakat, a külső és belső falsík kváderkő sora közé tört követ raktak.

Az igényes munka már önmagában cáfolja a korábbi álláspontot, hogy Szolnok hevenyészett vár lett volna. Megtalálták az épület kapuzatát is, a habarcsban a küszöb lenyomatával.

Az épületet sánccal vették körül, hogy védjék az ágyúgolyóktól, amiből szintén találtak már jó néhány példányt. A ház utolsó lakói törökök voltak. A 16. század végén, a 15 éves háború időszakában az épület tetőszerkezete leégett és bezuhant a járórészre, ahol szintén minden porig égett, olyan hőfokon, hogy még a falakon is látszott a vastag koromréteg nyoma.

Egy török ágyú is előkerült innen a feltárás során, aminek restaurálását már meg is kezdték. Időközben egy másik izgalmas építményre is rábukkantak: egy 17. századi, téglaborítású padlóval ellátott lakóépületre. Koráról az előkerült 1651-es pénz árulkodik.

Mindezek mellett számos használati tárgy került elő a földből, de tártak fel török pincét, kutakat és egy olyan kőfaragványt is, ami a 12–13. század fordulójára keltezhető, ez utóbbi nemcsak Szolnok, de a megye legkorábbi kőfaragványa is egyben.

– Úgy érzem, ez az ásatás mérföldkő Szolnok múltjának kutatásában – vélekedett korábban Kertész Róbert. Már csak azért is, mert Szolnokon eddig a 18. századi épületek a templomok voltak a legkorábbiak, most pedig a megyeszékhely két évszázaddal korábbi épített örökségét is megismerhetjük.