Harmonikazenével és operettel szórakoztatták a közönséget

A túlnyomó többségében nyugdíjas korosztály már jóval a műsorkezdés előtt az intézmény előtt sereglett, törzsvendégek, ismerősök üdvözölték egymást, kis csoportok alakultak ki a téren, majd bent az aulában is. Volt alkalom egy kis fecsegésre, az előadókkal kapcsolatos korábbi élmények megosztására.

Oszvald Marika Kossuth- és Jászai Mari-díjas művésznő neve nyilván többek fülében ismerősen cseng, az ő produkciója már eleve garantálta az érdeklődést. Ennek ellenére olyanokkal is találkoztunk, akiket elsősorban a harmonikazene csalogatott el a műsorra.

A Lyra díjas Molnár György nem is okozott csalódást, és zenekarával együtt virtuóz összeállítással nyűgözték le a közönséget. A jeles harmonikaművész még pályafutásával kapcsolatos sztorikat is megosztott hallgatóságával.

– Mikor még nem voltak tehetségkutatók, a Ki-mit-tud?-okat mindenki nézte. Az utolsó kettőn én is elindultam korkedvezménnyel, el is jutottam a televíziós válogatóig. Azt mondták, majd levélben értesítenek mindenkit.

– Nekem is jött egy kétsoros, nagyon kedves levél, amiben annyit írtak: „Tisztelt Uram! Ellenfél hiányában kategóriáját megszüntetjük, a könnyűzenei szólista kategória nem kerül a televíziós képernyőre”. Az ember nem kapott ki, mégis kiesett.

– Nem volt kellemes, egy évig nem is vettem hangszert a kezembe. A következő Ki-mit-tud?-on mégis elindultam, és megkaptam ugyanazt a kétsoros levelet. De akkor már csak nevettem rajta – mesélte a történteket, a hallgatóság derültségére. Szerencsére az eset nem szegte kedvét a művésznek, hiszen más megméretéseken nem egyszer bizonyított, ahogy ezen az esten is.

Oszvald Marika csak a szünetet követően lépett színpadra, ami egyeseknek külön izgalmat okozott. A szünetben kissé aggódva tárgyalták, vajon tényleg megérkezett-e Szolnokra az operett csillaga.

És persze, hogy eljött, ezúttal sem okozva csalódást rajongóinak. A tőle megszokott módon, fiatalos hévvel pörgött, forgott a színpadon, legendás cigánykereke sem maradt el. Számait humoros megjegyzésekkel kötötte össze, nevetésre késztetve az nézőtéren ülőket.

– Van egy olyan dalom, amivel kicsit kacérkodhatom a férfiakkal – sütötte el például.

– De mindig szoktam mondani, hogy a hozzátartozóktól már előre elnézést kérek, nehogy megharagudjanak, bár úgyis tudja mindenki, hogy ez csak vicc. Akkor most elkezdek kacérkodni, mert férfiakból nagyon jó a felhozatal.

Műsora végén persze visszatapsolták a színpadra, de nem panaszkodhattak Molnár Györgyék sem, nekik is bőségesen kijutott az összecsattanó tenyerek zajából. És bár a nézők többsége nyugdíjas korú volt, néhány fiatal arc is felbukkant a tömegben. Vajon ők is éppúgy élvezték az estet?

– Nagyon-nagyon tetszett a műsor, én azt is külön élveztem, hogy keverték a műfajokat – lelkesedett az ifjú Gál Mariann. – Volt komolyabb és könnyedebb zene, lassabb és gyorsabb is, így változatos volt az összeállítás. Oszvald Marikától meg teljesen kész voltam, jó értelemben véve, persze!

Megkérdeztük: hogy tetszett az Új Néplap legújabb rendezvénye?

Elek Sándorné:

– Oszvald Marikának még mindig jó a hangja, de nálam Molnár György vitte a prímet, nagyon szeretem a tangóharmonikát. Remek dolog, hogy az Új Néplap szervez ilyen esteket, más megyéből még nem hallottam hasonlóról, pedig élnek rokonaim szerte az országban.

– A műsor adta élmény mellett azért is jó, hogy megszervezik, mert többnyire a nyugdíjas korosztály nézi, a kezdés előtt már fél órával ott vagyunk, és találkozhatunk az ismerősökkel. Összejövünk, beszélgetünk, eszmét cserélünk. Az őszi előadásokra is feltétlenül elmegyünk, és nagyon köszönjük, hogy megszervezik ezt nekünk!

Kóródi Ferenc:

– A zenekar gyönyörűen játszott, különösképp Molnár György harmonikás játékával voltam megelégedve, de a zenekar többi tagja is remekül bánik hangszerével, és nagyon összehangoltan adják elő a számokat. Oszvald Marikának pedig korát meghazudtoló nemcsak a hangja, hanem a külseje is, számomra szinte tinédzser benyomását keltette.

– Kiváló művésznőnek tartom. Most voltam másodjára a Dallamos Estéken. Nagyszerű kezdeményezése ez az Új Néplapnak, remek, hogy ilyen kellemes szórakozást biztosítanak a zenekedvelő közönségnek. A következő alkalomra is mindenképpen elmegyek.

Hegedűs Lászlóné:

– Csodálatos műsor volt, le a kalappal a szervezők előtt! Oszvald Marika tűzrőlpattant fellépése nagyon tetszett, fiatalokat meghazudtoló teljesítményt nyújtott a színpadon. Molnár György és zenekara is nagyon jó volt, kár, hogy kevesen játszanak manapság tangóharmonikán.

– Azt hittem, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar után már nem tudnak nekem újat mutatni, most mégis sikerült felülmúlni azt az előadást. Egyet kivéve mindegyik Dallamos Estéken ott voltam, nyertesként. De azt kell mondanom, hogyha nem nyerünk, akkor is elmentünk volna, mivel nagyon szeretjük az operett műfajt.

Bálint Károly:

– Nagyon szép est volt, kiválóan éreztük magunkat. Oszvald Marika nagyon tetszett, már ifjú lány korától kezdve eljártam az előadásaira, ha itt járt, akkor is mindig megnéztem, sőt, más bulin is találkoztam már vele. Másodjára vettem részt a Dallamos Estéken, mindkettőt nagyon élveztem, a mostanit persze jobban, Marika miatt.

– Benne van már ő is a korban, mégis jól ad elő. Az Új Néplapot nagyon régóta járatom, és csodálatosnak tartom, hogy szervez ilyen programokat. Nagyon köszönjük, hogy lehetővé tették nekünk ezt az élményt! Legközelebb is biztosan el fogunk menni, ha lesz ilyen est.