Megszűnt és átnevezett vasútállomások nyomában jártunk

Kezdjük mindjárt a megyeszékhellyel. A pályaudvart mindenki ismeri. Annyit azért említsünk meg róla, hogy eredetileg a Tisza partján volt az első „indóház”, amely a ma RepTárnak nevezett kiállítóhely épületei közé tartozik.

Kevésbé ismert viszont, hogy volt egy Alcsi megálló is (a Tulipán kocsma mellett). Épülete ma is áll, az állomássá bővített egykori őrház valaha utasoktól volt hangos.

Ha vasúton elhagyjuk Törökszentmiklóst, Pusztaszakállas megállóhely, majd Barta állomás következik. Illetve ez utóbbi helyen csak volt egy felvételi épület és négyvágányos állomás. Fegyvernek és Kisújszállás között szintén állt egy állomásépület, ugyancsak négy vágánnyal. Úgy hívták: Turgony.

Kisújszállás és Karcag között is megállt a vonat még Karcagi pusztánál. Itt is volt állomásépület négy vágánnyal. Karcag után pedig volt még egy megálló, melyet Apavára néven említettek.

Ha Szolnokról Mezőtúrra utazunk, hamar feltűnik egy korabeli állomásépület, amelynek most Pusztapó a neve. A következő megálló eredetileg Kunszentmártoni országút nevet viselte, de 1924-ben elnevezték Kispónak. Azután az előzőt elnevezték Kétpónak, az utóbbit pedig Kétpó tanácsházának.

Majd ismét névcsere: Kétpót a szép állomásépületével ismét Pusztapónak nevezik, az utóbbinál pedig lehagyták a tanácsháza szót és így lett Kétpó. A vonalon következő Csugarparti tanyák elnevezést Csugarra változtatták.

Van három megszűnt, normál nyomtávú vonal, Póhamara, Pusztatúrpásztó és Túrkeve. Ezek voltak a Mezőtúr–Túrkeve közti vasút megállói. Hasonló sors jutott a Kisújszállástól Dévaványáig húzódó vasút állomásainak: Márialakának, Mirhónak, Kenderesszigetnek, Ecsegfalvának és Réhelynek is.

Ezeken a megállóhelyeken olyan őrházak álltak, amelyek a szolgálatot teljesítő vasutasoknak lakhatási lehetőséget biztosítottak. Ezekben az épületekben működött pénztár, biztosítva az utasoknak a jegyváltás lehetőségét. Az őrházakhoz melléképület, istálló, fúrt kút, kert tartozott. Mindegyik építményben volt egy kis váróterem. Mindez már a múlté!

A Karcag–Tiszafüred vonalon hiába keressük Tatárülés megállót! Ma Berekfürdő néven említik, és egy jelentős település vasúti megállóhelye. A Kisújszállástól Kisköre felé vezető vonalon eredetileg volt egy Szabolcsszállás nevű megálló. Kunhegyes és Abádszalók között pedig egy Kisgyócs elnevezésű őrházból lett megállóhely.

A Jászság két vasútvonalán is nyomot hagytak a századok. A két részletben megépült „jászvasút” Újszász utáni megállóját ma Szászberek néven említi a tábla. Eredetileg Felsőszászberek volt a neve.

Jászladány után pedig Pusztakürt néven állt egy állomásépület. Ennek sincs már nyoma. Mint ahogy arra is kevesen emlékeznek, hogy Jászapátit elhagyva, valaha megálltak a pöfögő masinák a Jászszentandrási útnál, valamint a Nagyhalom nevű állomásnál, és Tarnaőrsnél. Itt is már csak egykori írások emlékeztetnek arra, hogy egykoron léteztek.

A másik jászsági vonal Hatvan–Újszász között húzódik. Ha a vonat kihúz Hatvan állomásából, megcsodálhatnánk a Boldog nevű egykori megállót. Már ha valaki tudja, hol volt az egykori épület. Ez nem azonos a mai Jászboldogháza megállóval.

Jászberényt elhagyva, nem is gondoljuk, hogy milyen sok alkudozás eredménye az a kevés megálló, ami megmaradt. Jászberény tágas határában ugyanis a vasút 1870-es építésekor két megállót is terveztek.

Az egyik természetesen Jászberény, a másikat viszont Tápió-Györgye felirattal képzelték. Ez utóbbit a berényiek kérésére megváltoztatták: Boldogházára. Ennek a megállónak a neve többször változott.

Már a Jászkunság nevű újságban „Tápió-György” elnevezéssel jelent meg a vasúti menetrendben. 1875-től a neve Tápió-Györgye-Boldogháza, 1882-ben pedig Szent-Imre, később ismét a Tápiógyörgye-Boldogháza elnevezést használták. A sok bonyodalom után végül kialakult egy Szentimre megálló, de ezt is hiába keressük, mert most Pórtelek a neve.

Létrehoztak még egy megállót: Meggyespelei tanyák névvel. Ma már ez is megszűnt. Boldogháza is kapott vasútállomást Jászboldogháza-Jánoshida elnevezéssel.

Végül említsünk meg egy megállóhelyet Abony és Szolnok között: Paládicspusztát. Már nem létezik, de nevét sajnos örökre emlékezetessé teszi az 1963. december 24-én itt lezajlott vasúti szerencsétlenség.