Új otthonra találtak a fecskék Berente István portáján

Fecskecsicsergés hallatszott a nyugdíjas Berente István udvarán, amikor megérkeztünk, és már mutatta is a gondosan megépített fészkeket.

– Tessék csak nézni! Hetvennégy fészek van az istálló eresze alatt és még vagy harminc-negyven az istállóban és az ólban – mondja István.

– Nagy szó ez, amikor nap mint nap halljuk a hírekben, hogy drámaian fogy a fecskék száma Magyarországon. Elkeserítő, amikor szakemberek arról számolnak be, hogy néhány év és ezek a madarak eltűnhetnek.

– Úgy gondolom, jobban kellene rájuk vigyázni. A hazai fecskefajok védettnek számítanak, ennek ellenére sajnos mégis sokan leverik a fészkeket. Arra hivatkoznak, hogy piszkolnak és zajosak.

– Én még segítettem is nekik az építkezésnél, ugyanis felöntöztem a portát, hogy könnyebben találjanak sarat. Gondosan meg is építették maguknak a lakhelyet, ahová évről évre visszatérnek.

– Engem az sem zavar, hogy piszkolnak, majd ősszel, amikor elrepülnek, takarítok utánuk – magyarázta a nyugdíjas, akinek a természet iránti szeretete még gyermekkorába nyúlik vissza.

Parasztcsaládból származik, így hát a természet közelében nevelkedett, a gazdálkodás pedig a mai napig része az életének. Az udvaron számos jószág megtalálható: szárnyasok, disznók és tehenek.

– Sokan nem értékelik, hogy milyen hasznosak a fecskék. Elfogyasztják ugyanis a rovarokat, megeszik a kártevőket. A tehenek például szinte mágnesként vonzzák a szúnyogokat. A vérszívók pedig a fecskék számára fontos táplálékot jelentenek, és elkapják őket. Nem véletlenül építettek fészket az istálló eresze alá.

Ezek főként partifecskék, az ólban inkább a villásfarkúak telepedtek le – mutatott a fecskelakok felé Berente István, aki nyugdíjasként sem unatkozik soha. Mindennap hajnali négykor felkel, hogy a jószágokat időben el tudja látni.

– A fecskék akkor már csiripelnek, repkednek. Gyerekkorom óta nagyon szeretem őket hallgatni és megfigyelni. A közelükben pedig megnyugszom, és szerintem a madarak is érzik, hogy szeretjük őket, ezért is élnek itt – vélekedett István.

Több kellene belőlük

Berente István elmondta, a szüleitől már gyermekkorában azt látta, hogy óvni kell a madarakat, azok életünk részei.

– Érdekes jelenséget figyeltem meg. Amíg édesanyám élt, addig az ő házához is minden esztendőben visszatértek a fecskék. A halála után azonban nem jöttek többé oda – mesélte a nyugdíjas. Azt szokták mondani, hogy egy fecske nem csinál nyarat.

– Bízzunk benne, hogy többen vagyunk azok, akik felismerjük ennek a madárfajnak a fontosságát, és teszünk annak érdekében, hogy számuk ne csökkenjen, és ne tűnjenek el végleg hazánkból – tette hozzá.