Jászok kalandozása szentföldi tájakon – II. rész

A Pásztorok mezejéről a fővárossal, Tel-Avivval összeépült régi kikötővárosban, Jaffában tértünk vissza a mába. Itt is sok emlék szól a múltról, de a városka jórészt rendbe hozott épületeivel új világ is költözött falai közé, A valaha utcalányok, zsebtolvajok tanyájaként ismert kikötőnegyed idővel a mi Szentendrénkhez hasonló méregdrága művészteleppé változott.

Helyenként még az oszmán kort idéző házai közt Éva két újkori épületre hívta fel a figyelmünket.

Az egyik a II. Abdul Hamid szultán által a tizenkilencedik század vége felé építtetett óratorony, a másik egy ódon épületből kialakított mai luxusszálloda. Az óratorony a vasút megjelenésével életbe lépő új világ, a nagyvonalú időszámítás végére hívta fel az akkori városlakók figyelmét, a szálloda meg eredetileg Adolf Eichmann börtöne volt. A bibliai időkben Péter apostol imáival Jaffában hozta vissza a halálból Tábitát, a jótékonyságáról híres özvegyasszonyt, illetve Simon tímár itteni házában látott álma révén szakadt el végleg a kereszténység a judaizmustól, s vált egyetemes vallássá.

Társaságunk a kiválóan felszerelt, zuhannyal, öltözővel ellátott szabadstrand jóvoltából itt mártózott meg a Földközi-tenger selymes vizében, és egy kikötői büfében mérték izraeli utunk talán legjobb kávéját is. Kávémérésre, friss gyümölcsből készült italokat, változatos péksüteményt árusító helyekre szinte minden utcasarkon rá lehet találni. Éhét, szomját bárhol elverheti az utazó, de érdemes szem előtt tartani, hogy Izrael drága ország, minden legalább duplájába kerül, mint otthon.

A harmadik nap Jeruzsálemé, az arany városé volt, ahol megindult szívvel járhattuk végig Jézus kétezer évvel ezelőtti keresztútját, a Via Dolorosát. Első állomásával, a Megostorozás templomával szemben állt a római helytartó palotája, ahol Pontius Pilatus ítélkezett a Megváltó fölött. Ma már csak a Jézus által lépteit őrző lépcsője van meg, az is Rómában, helyén egy iskola áll.

A keresztút a Szent sír templomban ért véget, ahol egyetlen hatalmas épület foglalja egybe a megfeszítés helyét, a Golgotát és Krisztus sírját, a feltámadás színterét. A formáját jórészt a kereszteseknek köszönhető komor méltóságú templom a kereszténység egyik legfontosabb szentélye. Az állandóan hullámzó tömeg miatt itt is szabott ideje volt mindenkinek az áhítatra, aminek végét az őrt álló ortodox szerzetes kopogtatása jelezte.

Megrendítő újszövetségi élményünk után kort váltva jutottunk el a zsidóság szent helyére, a Siratófalhoz, mely a második templom megmaradt támfala Jeruzsálemben. Mióta a templomot lerombolták a rómaiak, a zsidóságnak csak zsinagógái, istentiszteleti helyei vannak. Az általuk Nyugati falnak nevezett helyen, amely az egykori szentek szentje közelsége miatt ma a zsidó vallásgyakorlás legfontosabb helye, imádkozva gyászolják a templomot, s helyezik el papírcédulákra írt fohászaikat a kövek réseiben.

Jeruzsálem óvárosa szemmel láthatóan elkülönülő részekre, arab és zsidó negyedre oszlik. Az utóbbi a háborús pusztítás miatt jobbára új házakból áll, ahol egy újjáépített zsinagóga is emlékeztet az egykori harcokra. Előtte áll Izrael állam jelképe, a bibliai égő csipkebokrot jelképező hatalmas aranyozott hétágú gyertyatartó, a Menóra is. Az óvárosban és annak falain kívül is számos keresztény emlék áll. Többek között a városért folyó újkori háborúk lövésnyomait őrző Sion kapu előtti Mária elszenderülésének temploma, benne magyar nyelvű oltárfeliratával, és a keresztesek által átépített, de iszlám elemeket is őrző Utolsó vacsora terme. Nem messze tőle nevezetes zsidó emlékhelyet találunk, Dávid király hagyomány szerinti sírját, ahol mindig lehet imádkozó zsidókat látni.

Mi Krisztus nyomán a város körüli sétánkat az Olajfák hegyén kezdjük, ami alatt jókora zsidó temető látható. Itt nyugodni kitüntetésnek számít, mert közelében van a szentély keleti kapujának helyén álló Arany, vagy Irgalom kapu. A keresztény hagyomány szerint Jézus itt érkezett tanítványaival Virágvasárnapkor Jeruzsálembe. A kaput Szaladin egyiptomi szultán 1187-ben, a város elfoglalásakor befalaztatta, és amikor a zsidók hite szerint az általuk máig várt Messiás érkezésekor újra megnyílik, a közelében nyugvók léphetnek be vele először az új Jeruzsálembe.

Az Olajfák hegyén álló Dominus Flavus templomtól, ahol Jézus megjósolta Jeruzsálem pusztulását az évezredek alatt simára kopott nyaktörő úton lehet leereszkedni a Getsemáné kertbe, Jézus elfogatása előtti utolsó, imával töltött éjszakájának hiteles színhelyére. A kertben ma is termést hozó hatalmas ősi olajfák állnak, melyek ugyan egy alapos vizsgálat alapján csupán kilencszáz évesek, a keresztesek korából valók, de egy náluk jóval idősebb, talán Krisztus korából származó ősük leszármazottai. A fákra mindenesetre őr vigyáz, nehogy a zarándokok levelenként az egészet elhordják emlékbe.

A kert szélén Barluzzi által tervezett harmonikus, a hely méltóságához illő templom áll, amely talányos magyar emléket őriz falai között. Az első világháború után a kiengesztelődés jeleként építtetett Nemzetek temploma, vagy Agónia bazilika mennyezetét az egykori hadviselő felek címerei díszítik. A főoltár Magyarország által készíttetett mozaikját a hagyomány magyar művész, Muzsinszki Nagy Endre nevéhez köti, amit a sarkában levő címerünk is megerősíteni látszik, de a kép körül számos kérdőjel akad. Egy 1942-ben készült képeslapon ugyanis nem a ma látható kép van.

Írásos források is alátámasztják, hogy a templom tervezője, Barluzzi valami miatt nem rokonszenvezett az eredeti művel, s kicseréltette egy olasz művész, D’Achiardi ma látható mozaikjára. A templom ettől függetlenül szép és tájba illő, s különösen fontossá teszi az a főoltár előtti szikla, melyen a hagyomány szerint Jézus imádkozott az elfogatása előtti órákban.

Aznapi túránk befejezéseként még megnéztük az első világháború miatt máig befejezetlen Miatyánk templomot, melynek falán a föld számos nyelve között magyarul is olvasható az Úr imádsága.

Folytatjuk...

Sorozatunk első részét itt olvashatják:

Jászok kalandozása szentföldi tájakon – I. rész