2019.08.26. 07:00
A város díszpolgárának választották dr. Iván Ildikó operaénekest
A címet Kecze István polgármestertől vehette át. Ennek apropójából beszélgettünk a kisúji születésű művésszel.
Dr. Iván Ildikó a díj átvétele után édesanyjával és férjével
Fotó: Daróczi Erzsébet
– Édesanyám óvodapedagógus volt, apám, Iván János pedig énekelt az Operettszínházban is, valószínűleg a hangi adottságaimat tőle örököltem, de a zenéhez fűződő szerelmemet mindkettejüktől.
– Mikor derült ki, hogy jó hangja van?
– Az iskolában gyakorta tartottak kulturális seregszemléket, amiken én az összes létező variációban elindultam: verset mondtam, szólót énekeltem, kisegyüttessel, kórussal léptem fel.
– Szerettem szerepelni, és mindig, mindent meg is nyertem. Általános iskolában furulyáztam, a zeneiskolában zongoráztam, majd elkezdtem fuvolázni Sipos Antalnál. Szenzációs tanár volt, imádtam, meghatározta a zenei elkötelezettségemet.
– A középiskolában Lázárné Ica néni is hihetetlenül motiváló személyiség volt, érezte az ember, hogy muzsikálni öröm. Úgy emlékszem magunkra, mint egy igazi jó csapatra – mondja a művésznő, aki a debreceni Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán fuvolista, majd ének szakon is diplomázott.
Harmadik diplomáját énekművész-tanár szakon a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem debreceni konzervatóriumában szerezte. Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen a szabad művészetek doktora, azaz a DLA doktori fokozatot nyerte el.
– Melyek művészi pályája legfontosabb állomásai?
– 1981-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződtem. 1984-ben a Karlovy-Vary-i énekverseny I. és különdíját, a Szófiai Nemzetközi Énekverseny III. díját, a Cziffra Alapítvány nagydíját, 1988-ban a stuttgarti Sylvia Geszty Koloratúr Énekverseny I. díját nyertem el.
– Itthon Debrecen után a Szegedi Nemzeti Színház következett, majd a Magyar Állami Operaház, a Nemzeti Filharmónia, illetve a Zeneakadémia színpada, és Európa számos operaháza vendégművésze lettem.
– A stuttgarti versenygyőzelem után 1988-ban a Bonni Opera kínált fel szerződést. Jelenleg a Debreceni Egyetem tanszékvezetője és a Magyar Állami Operaház magánénekese vagyok.
– Mit jelent önnek ma Kisújszállás?
– Édesanyám itt él, amikor tudok, hazajövök, és igyekszem koncerteket is adni a zeneiskola javára, ahol a közönséget mindig arra kérem, hogy biztassák a gyerekeket a zenélésre, hiszen tudom, micsoda fantasztikus energiákat és érzelmeket szabadít fel a zene. Másrészt orvosi tény, ha valaki muzsikál, az idegsejtek az agyban egészen más hálózatot tudnak kiépíteni, és ezáltal könnyebben tanul valaki, ha muzsikál.
– A díj átvételekor férje, Görgey Gábor író kézcsókkal köszöntötte.
– Igen, ma is nagy a rajongás, idén leszünk harmincöt éves házasok. Ez egy nagyon szép és hosszú idő, hatalmas nagy gazdagság. Mindig mondom neki, csodálom, hogy el bírja viselni, amikor otthon gyakorlok.
– Ő pedig megtisztel azzal, hogy én vagyok az első, aki elolvashatja az új művét. Tőlem a kritikát is elfogadja, hiszen fontos számára, hogy az olvasó majd miként viszonyul az írásához, és hogy annak átjön-e a mondanivalója.