Régóta gondozza önkéntesként a zsidó temetőt idősebb Báthor Pál

A sírkert rendezésekor találkoztunk idősebb Báthor Pállal az 1853-ban létesített zsidó temetőben, aminek ő immár húsz esztendeje őrzője, gondnoka. Egy forró nyári délutánon éppen a sírokat szabadította meg a gaztól és füvet kaszált, amikor beszélgetni kezdtünk.

– A sírkert gondozását úgy is mondhatom, hogy megörököltem a korábbi munkahelyemtől – meséli. – Régen a helyi polgármesteri hivatalban dolgoztam karbantartóként, és rám volt bízva ez a feladat is.

– A szüleim tisztelték a Jászapátin élő zsidó embereket, akik közül sokan egykor jelentős szerepet vállaltak a helyi közösség gazdasági és társadalmi életében. Sajnos, ma már csak a temető jelzi, hogy a városban valamikor zsidók éltek.

– A holokausztot követően gazdátlanná vált a zsidó temető, a vandálok számos síremléket ledöntöttek, meggyaláztak. Nem tetszett, hogy áldatlan állapotban áll a kegyhely, így hát immár közel húsz éve gondozom, rendezem. A szomszédságban működő vállalkozó is sokat segít, például szükség esetén áramot biztosít.

– Akadnak még olyan leszármazottak, akik járnak ide az elhunyt szeretteik sírjához. Ők azt mondják, hogy a körülményekhez képest rendezett a sírkert – mondja idősebb Báthor Pál, majd végigvezet a sírkerten. A temető drótkerítése elég jó állapotban van – állapítom meg. Majd kiderül, hogy a gondnok készítette a kaput, és a kerítést is rendszeresen karbantartja.

– Nézze csak – mutat rá az egyik síremlékre. – Erről a sírkőről az idők során lekopott a felirat, újra kell majd festeni. Az elmúlt években már néhányat újrafestettem. Több sírkő le volt döntve, azokat pedig felállítottam – magyarázza.

Héber és magyar nyelvű feliratok egyaránt őrzik az egykor itt élt zsidó családok tragédiáját. Barangolásunk közben megtaláljuk Gellért Jenő síremlékét, akinek a lánya és az unokája is Auschwitzban veszett.

Ezt a fájdalmas emléket őrzi a tábla felirata: „1944-ben Auschwitzban elpusztított drága mártírjaink emlékére, Irénkénk és kis leánya Marikánk. Miattatok örök bánatban élünk.” Irénke 24 évet élt, lánya pedig csak 20 hónapot. Gellért Jenő síremlékén elhelyezett kavicsok jelzik a lélek halhatatlanságát, az örök életet és azt is, hogy valahol talán élnek még hozzátartozók, akik látogatják a sírt.

Idősebb Báthor Pál megmutatja azt a kettős kőtáblát is, ami elmondása szerint a jászapáti zsinagóga homlokzatára volt elhelyezve. A mózesi két kőtábla a zsidó vallás egyik legismertebb jelképe, amelyre a Biblia szerint a tízparancsolatot vésték.

Raktárnak is használták a zsinagógát

Kiss Erika jászberényi helytörténeti kutató, újságíró A jászsági zsidóság emlékeiből című 2015-ben megjelent könyvében írja, hogy Jászapátin 1853-ban a helyi tanács engedélyezte temető létesítését, és ehhez száz négyszögölnyi területet is adtak.

A helyi zsidó közösség zsinagógáját 1854-ben építették, mely a Jászságban az egyetlen még meglévő templomépület. A könyvben leírtak szerint a zsinagógaként nem használt épületet az 1950-es években eladták a helyi vasipari kátéesznek, amely azt raktárnak használta, majd később egy vállalkozó vette meg, aki szintén raktározásra használta. Az épület jelenleg az önkormányzat tulajdonában van.