A finn nagykövetet látta vendégül a megyeszékhely

Markku Virri ta­valy szeptemberben látott munkához hazánkban, amelybe nagy elánnal vágott bele. Teendőiről és a két ország kapcsolatáról kérdeztük.

– Mióta szolgál nagykövetként Magyarországon? Milyen érzésekkel kezdte meg munkáját nálunk?

– Tavaly szeptember elseje óta vagyok Finnország magyarországi nagykövete. Nagy várakozásokkal érkeztem Budapestre. Úgy gondoltam, bőven lesz tennivalóm, és ez később be is igazolódott. Annál is inkább, mivel Magyarországon sok minden történik, ami Finnország számára érdekes. Megérkezésemkor már közismert tény volt az is, hogy a mostani, őszi félévben Finnország tölti majd be az Európai Unió soros elnöki tisztségét. Ez pedig csak növelte a várakozásaimat és az érdeklődésemet az ország iránt.

– Ha Szolnok Finnországhoz való viszonyát nézzük, azt látjuk, hogy a megyeszékhelyen van érdeklődés hazája iránt. Ezt jól mutatja, hogy Riihimäki 1969 óta testvérvárosa Szolnoknak. Emellett idén ünnepli harmincadik évfordulóját a Finnugor Népek Baráti Köre. De hogyan alakulnak európai szinten a finn-magyar kapcsolatok? Milyen lehetőségek rejlenek azokban?

– A finn-magyar kapcsolatoknak régi hagyományai vannak. Országaink között napjainkban a gazdasági és politikai kapcsolatok mellett a civil társadalmi kapcsolatok is élénkek. Mindezeket pedig minden területen szeretné ápolni és fejleszteni a nagykövetség. A magas szintű látogatások ugyanakkor azt is jelzik, hogy a két ország közötti politikai viszony is jónak mondható. Nemrég éppen Antti Rinne finn miniszterelnök tett hivatalos látogatást Magyarországon.

– Emellett ki kell emelnem, hogy a kulturális kapcsolataink ugyancsak régi gyökerekkel rendelkeznek. Ez jelent művészeti cserekapcsolatokat, de tudományos, egyetemi szintű kapcsolatokat is. Rendkívül aktívak továbbá az evangélikus gyülekezetek közti testvérkapcsolatok és a testvérvárosi együttműködések.

– Ugyanakkor látni kell, hogy gazdasági vonalon mindkét oldalon sok még a javítani való, 10–15 évvel ezelőtt ugyanis jóval szorosabbak voltak az ezirányú kapcsolataink. Abban az időszakban lényegesen jelentősebb volt a finn gazdasági jelenlét Magyarországon. S bár a kereskedelmünk bővült ugyan, e téren is van még mit tenni.

– Korábban Brazíliában volt nagykövet. Nem vitás, hogy Magyarország számos tekintetben különbözik a dél-amerikai országtól. Az ön szemével nézve, melyek a legkirívóbb különbségek a két ország mentalitásában?

– Valóban nagy változást jelentett Brazília után Magyarország. Ugyanakkor a karrierem során sokszor kellett utaznom, és hozzászoknom a különböző kultúrák közti mozgáshoz. A Brazília és Magyarország közötti kulturális és mentalitásbeli különbségeket illetően egyértelmű, ezek nagyok. De ugyanez igaz sok más európai országra, ha Brazíliához hasonlítjuk. Brazíliában rengeteg kultúra él egymás mellett.

– Elsősorban a dél-európai gyökerű kultúra, az afrikai kultúra és az őslakos dél-amerikai indiánok kultúrája, de van rengeteg Közép- és Kelet-Európából, a Közel-Keletről és Japánból érkezett hatás is. Nem beszélve arról, hogy ezen kultúrák egymásba olvadtak. Brazíliában ezáltal a kulturális sokszínűséget sokkal jobban megtapasztalja az ember, mint Európán belül. Hiszen bár mi, európaiak is nagyon különbözünk, kulturális értelemben Európa mégis viszonylag egységes.

– Történelmi kapcsolataink kiindulópontjaként talán a finnugor rokonságot említhetjük, melyről gyakran beszélünk idehaza. Finnországban miként vélekednek erről?

– Mindez nálunk sincs másként, nyelvrokonainknak tartjuk a magyarokat. S bizony, mi is használjuk a „rokonnép” és a „testvérnép” kifejezéseket, amikor önökről, magyarokról beszélünk. Megfigyelhető egyébként az is, hogy a finnek egy kicsit másképp viszonyulnak a magyarokhoz, mint más népekhez. Közeli barátként tartjuk számon őket. Való igaz, hogy ennek alapja a nyelvrokonság, melyből aztán az a gondolat született, hogy esetleg genetikai rokonság is van a finnek és a magyarok között. Ez utóbbi megállapítást viszont már nem mindenki vallja így, de a nyelvrokonság továbbra is széles körben elfogadott.

Történelmi adatok kapcsolatainkról:

A Magyar Királyság elismeri Finnországot: 1920. augusztus 23.

Finnország elismeri hazánkat: 1920. szeptember 10.

A diplomáciai kapcsolatok kétoldalú felvétele: 1922. április 12.

A diplomáciai kapcsolatok megszakadnak: 1944. szeptember 20.

A diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele: 1947. október 3.

Forrás: Finn Nagykövetség