Végre feldolgozták a megye vasúttörténetét

Bár Szikszai Mihály főlevéltáros – Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye vasúttörténetéhez – című munkája nem az első ilyen tárgyú kötet a levéltári kiadványok között, korábban dr. Cseh Géza főlevéltáros is közölt tanulmányt megyénk vasúthálózatának kiépítéséről, a jelen kötetet tekinthetjük a kérdés eddigi legteljesebb ismertetésének.

A könyvbemutatón Csönge Attila levéltár-igazgató bevezetőjét követően először Kondor Balázs, a MÁV Zrt. területi forgalmi osztályvezetője méltatta a kötet jelentőségét. A saját vasúttörténeti gyűjteménnyel is rendelkező, a levéltárral szoros kapcsolatot ápoló osztályvezető szolnoki csomóponti főnökként hosszú időn át maga is benne élt a vasút itteni világában, így közvetlen tapasztalatai alapján foglalt állást a munka jelentőségét illetően.

– Olyan információk szerepelnek ebben a könyvben, melyek a vasút szerelmesei mellett a civileknek is érdekfeszítő időutazást jelenthetnek – méltatta Kondor Balázs a kötetet, melyet bevallása szerint egy ültő helyében olvasott végig, mert sok, számára is ismeretlen információval találkozott a lapjain.

– Próbáltam a vasúti szakszavakat feloldani az írás során, hogy ezzel a szélesebb közönség számára is fogyaszthatóvá tegyem a könyvet – mondta a kötetről Szikszai Mihály, aki saját közlése szerint megírása során igyekezett teljességre törekedni. Ezért a fővonalak mellett a normál nyomtávú szárnyvonalak, illetve a nyilvánosság előtt kevéssé ismert, mára nagyrészt elenyészett nagyszámú uradalmi keskeny vágányú kisvasút ismertetésével is tárgyalja a megye fejlődésében játszott, máig ható szerepüket.

A kérdés jelentőségét mutatja, hogy az 1847. szeptember 1-én megnyílt egy híján száz kilométer hosszú Pest–Szolnok vasútvonal felavatásának dátuma, szeptember elseje lett Szolnok minden évben megrendezett napja is. A főlevéltáros műve annyiban is hiánypótló munka, hogy elsősorban újonnan előkerült dokumentumokra, forrásokra támaszkodva tesz kísérletet egy megyei szintű vasúttörténet kidolgozására.

A kötetben a nélkülözhetetlen műszaki adatok, régi szép, részben még meglévő régi vasútállomásaink, hídjaink bemutatása mellett olyan ritka információkat is találhatunk, mint az elhíresült királyi, államfői vonatok bemutatása. Ugyanis Ferenc József udvari vonatától kezdve Horthy Miklós „Turán” elnevezésű különvonatán át Kádár János „Ezüst Nyílnak” elkeresztelt szerelvényéig az elmúlt másfél évszázad során szinte mindenki megfordult nálunk a részben már elpusztult reprezentatív vonatok utasaiként.

Az utóbbi szerelvényről Szikszai Mihály azt az emlékét is megosztotta hallgatóságával, amikor volt, hogy egy meleg nyári napon négy órát ültek a nyílt pályán várakozó vonaton, Kádár szerelvényének érkezésére várva. De már az is lassan kikopik az emlékezetből, hogy egykor még a szolnoki Tiszaligetnek is volt saját keskeny nyomtávú vonatja, az úttörővasút, amit csak az 1970-es árvíz után szüntettek meg.

Szikszai Mihály igényes, közel kétszáznegyven oldalas, bőséges képanyaggal, könyvjegyzékkel színesített munkájában mindezekről az ismeretekről is bőséges tudnivalókat olvashatnak az érdeklődők.

Korabeli mérnökök is megörökítették

Lassan két évtizede indult útjára a Magyar vasúttörténet című könyvsorozat, melynek eddig hét kötete tekinti át a történelmi Magyarország vasúttörténetét, annak a gazdaságra, a mindennapi életre gyakorolt hatását. A témával foglalkozóknak elég széles tábora van, mivel a 19. században még az írói tehetséggel bíró korabeli mérnökök is igyekeztek olvasmányos formában a közönség elé tárni ismereteiket. Szikszai Mihálynak a Csönge Attila, Pozsgai Erika és Szabóné Maslowski Madlen szerkesztésében most megjelent munkája az ő célkitűzésüket folytatva mutatja be a vasút és a körülötte fekvő tájegység egymásra gyakorolt hatását.

Cikkünk témájával kapcsolatban véleményt is írtunk, melyet ide kattintva olvashat el.