A város jelenlegi sikerét mély krízis előzte meg

Győriné dr. Czeglédi Márta, Jászfényszaru polgármestere az októberi önkormányzati választáson immár nyolcadik alkalommal kapott bizalmat a választópolgároktól. A megye gazdaságát jelentősen meghatározó város vezetőjével beszélgettünk az elmúlt három évtizedről.

– 1990 óta vezeti Jászfényszarut, de már előtte is a közigazgatásban dolgozott.

– Paraszti családból származom és ez mindig is nagyon meghatározta az életem, így nem véletlen, hogy annak idején kertész szerettem volna lenni és agrártudományi egyetemre készültem. De végül már munka mellett a szegedi jogtudományi egyetemet végeztem el.

Akkoriban a Kalapgyárban dolgoztam humánpolitikai területen. 1982-ben fejeztem be az egyetemet, és a tanácsházán helyezkedtem el, a tanács végrehajtó bizottsága titkárának neveztek ki. Részese voltam a közigazgatás átalakulásának, a jogi szakvizsgámra készülve már az akkoriban születendő önkormányzati törvényt is tanulmányozhattam.

– Az első szabad önkormányzati választásra készültek, és polgármesterjelölti önvallomásában azt írta 1990 szeptemberében a helyi újságban, hogy Jászfényszaru érdeke több, mint pártérdek. Ma is ezt vallja.

– A rendszerváltás nálunk nem úgy jelent meg, mint Budapesten. Minden esemény, gondolhatunk itt például a pártok alakulására, vidéken kicsit később bontakozott ki. Újraszervezték az FKGP-t (helyi kisgazdapártot), megalakult az MSZP (Magyar Szocialisták Pártja) és volt SZDSZ (Szabad Demokraták Szövetsége) szerveződés is, de ez a településen nem szerveződött pártalapszervezetté. A Kisgazdapárt vezetői kerestek meg idős Ézsiás István vezeté­sével, hogy vállalnám-e a pol­gármesterjelöltséget általuk és az SZDSZ támogatásával.

Szerintem hasonló koalíció akkor nem volt az országban. Nagyon megtisztelő volt ez a felkérés számomra, hiszen az ükfelmenőim is parasztemberek voltak, tanyán nőttem fel. Támogatásukkal függetlenként vállaltam a jelöltséget, és 1990-ben hárman indultunk polgármesternek. A pártalakulás folytatódott helyben is, létrejött a KDNP is az évek során. Az 1994-es választáson már az SZDSZ–FKGP–MSZP–KDNP is támogatott, mint független jelöltet. Majd a következő időszakban a pártok már jobban elkülönültek, 2010-től megjelent helyi szinten a Fidesz is. A helyi pártok mindig Jászfényszaru érdekét helyezték első helyre. Idén is függetlenként indultam.

– A kilencvenes évek elején a térségben Jászfényszarun volt a legmagasabb a munkanélküliség. A település mély krízist élt át. Hogyan álltak talpra és váltak mára meghatározó gazdasági erővé?

– Annak ellenére, hogy a település elsődlegesen mezőgazdasági, mindig is volt ipari kultúra, hiszen volt egy Kalapgyárunk, ami fénykorában több mint hatszáz embernek adott munkát. Majd az Orion vette át a gyárat, melynek megszűnése egybeesett a rendszerváltozással. Az emberek elvesztették a munkahelyüket, sokan sírtak. Lelkileg mindannyian nehéz időszakot éltünk át, hiszen korábban ismeretlen volt a munkanélküliség a településen.

Akkoriban megtanultuk, hogy a munkahelyek megléte mennyire fontos a lakosok gazdasági és lelki stabilitásához, a jövőtervezéshez. Az önkormányzat ciklusokon átívelő következetes csapatmunkáját azóta is az a törekvés hatja át, hogy mindent megtegyünk a gazdaság- és településfejlesztés terén, ami a gazdasági élet szereplőit és a lakosokat is egyaránt szolgálja. Az idetelepült ipar „kikéri” magának a folyamatos infrastrukturális fejlesztést, ami nincs humáninfrastruktúra-fejlesztés nélkül.

– Tudom, hogy nem szereti a rejtélyeket, de azért megkérdezem, hogy mi a sikeres várospolitika titka?

– A stratégiánkat meghatározza a tradíció és az innováció, de véleményem szerint az emóció is hozzátartozik, ugyanis ha van értelmi intelligencia, de nincs hozzá megfelelő érzelmi intelligencia, az önmagában nem sokat ér a közéletben sem. A siker nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem folyamatosan hittel, csapatban és együttműködve dolgozva.

Úgy gondolom, hogy munkatársaim többségénél az erős családi háttér biztonsága része ennek a munkának. Kudarc esetén pedig újra és újra kell próbálkozni. Fontos, hogy ne felejtsük el, honnan jöttünk, megbecsüljük a jelent és tudjuk, hogy merre haladunk.