Történelem volt a téma a Tiszazugi Földrajzi Múzeumban

Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész Fölébredett a föld – Levelek, hősök, történetek 1848/49-ből című kötetéről beszélgetett szép számú közönség előtt a kor szakértőjével, s egyben a kötet lektorával dr. Hermann Róbert PhD egyetemi tanárral, a Magyar Tudományos Akadémia doktorával. Azt est házigazdája Béres Mária múzeumigazgató asszony volt.

A nagy történelmi korszakok fénye gyakran elfedi a mögöttük meghúzódó hétköznapi valóságot, a magánélet és a mindennapok történéseit. Nyáry Krisztián könyvében a szabadságharc idején született levelek segítségével meséli újra a forradalom és szabadságharc históriáját. Az ismert szereplők személyes hangú magánlevelei mellett az utca embereinek üzenetei alulnézetből mutatják be az akkori eseményeket. A 170 évvel ezelőtti emberek mást és másképp tartottak fontosnak, mint mi, így örömeik, fájdalmaik, reményeik és félelmeik emberközelivé teszik a két esztendő krónikáját.

A kötetben szereplő 163 levél mindegyikéhez egy-egy rövid történet is társul a Nyáry Krisztiántól megszokott stílusban, így a több művével is a hazai könyvlistát vezető író sok szempontból új megvilágításba helyezi az egykori eseményeket. Mindenkit meglephetett, hogy a bennünk élő hősies képtől mennyire eltérően látták a kortársak március 15-ét. Legtöbbjüknek fogalma sem volt arról, hogy valójában egy olyan forradalom részesei voltak, amit a francia forradalom bűvöletében élő Petőfiék korábban már szinte lépésről lépésre eljátszottak, kétségbe ejtve vele a szomszédságukban lakó békés Jókait.

Akinek Petőfivel való viszonyából sokunknak új hír volt, hogy a költőt ábrázoló hősies szobrok modellje milyen nyárspolgárias kicsinyességgel igyekezett barátja általa helytelenített házasságát meggátolni. Még Jókai éppen lábtöréssel küszködő édesanyját is bevetette az ügy érdekében, de mire a hölgy odasántikált, addigra a szerelmeseknek sikerült kereket oldania. Mindenesetre élethossziglan tartó neheztelés lett a dologból. Jókairól ugyanakkor azt is megtudhattuk, hogy a nagy emberek bizalmas megnyilvánulásai sem mindig megbízható források. Az ő levelei is inkább irodalmi alkotások, mint forrásértékű őszinte megnyilatkozások.

Hermann Róbert Buda ostromából hozott fel példát arra, hogy néha mennyire kézen fogva jár a nagyság a kicsinyességgel. Míg számunkra ez a haditett a várfalra hágó honvédek bátorságát jelenti, egy korabeli levél szinte humoros tükrét mutatja a jeles eseménynek. Kárának megtérítését kérve egy kertész panaszolta benne Kossuth Lajosnak az ostrom során szétlőtt virágcserepeit.

A beszélgetést követő kérdések között a szabadságharc máig élő két vitatémája is helyet kapott. Petőfi valós nyughelyének kérdése, illetve Görgei megítélése.

A költő halála kapcsán Nyáry Krisztián érzékletes képet festett az eltűnt férjét hosszan kereső, majd a nélkülözések elől boldogtalan új házasságba menekülő özvegyéről, Szendrey Júliáról. Róla egyébként azt sem tudtuk, hogy a forradalom máig jelképének, a nemzeti szín kokárdának az alkotóját tisztelhetjük benne. Hermann Róbert válaszában tudósi alapossággal elemezte Petőfi halálának körülményeit, s az orosz fogságot kizáró tényeket. Bár a legendák ellen nehéz az általában kevésbé színes valósággal küzdeni, a hallgatóságot valószínűleg meggyőzte józan álláspontjáról.

A vendégek ugyanígy hiteles tájékoztatást adtak legnagyobb újkori hadvezérünk megítélésének változásairól is, amit Nyáry Krisztián szintén egy történettel tett emlékezetesebbé. A Damjanich Jánosról elnevezett utcában a tábornok özvegyének feszesen tisztelgő Görgeiről, s a tiszteletadást a béke jeléül elfogadó asszonyról.

A tartalmas este végén ’48 emlékére ezzel a szép történettel is gazdagabban térhettek meg otthonaikba az összejövetel vendégei.

Programsorozat a szabadságharc emlékére

Egy, a nemzeti Kulturális Alap által támogatott, az 1848-as szabadságharc korához kötődő programsorozat utolsó állomásaként valósult meg a szerdai tiszaföldvári program. A korábbi alkalmakon két színművész adta elő Petőfi és Arany színpadra alkalmazott levélváltását. Ezt követően a szabadságharc részben a Tiszazughoz kötődő emlékhelyeit járták végig a résztvevőkTiszaföldvár, Cibakháza, Gyula, Világos és Arad helyszínekkel.