Elhunyt volt munkatársunk, V. Szász József

Hatvanhét esztendős korában elhunyt volt kollégánk, a Szolnok Megyei Néplap, majd 1993-tól annak 1998-as megszűnéséig a Jászkun Krónika újságíró-szerkesztője, V. Szász József.

Vészászjóska ízig-vérig szolnoki volt. Igaz, sokszor hangoztatta azt is, hogy az általa mindhalálig gyermeki rajongással imádott, a kivételes és lefőzhetetlen „lencsefőzelék-oldalassal” című egysíkú konyhatudomány örökbecsű titkait birtokló édesanyja révén nem kicsit szentesi is. Annyi bizonyos, születésétől az elmúlásáig a jász-nagykun-szolnoki megye székhelye volt lakóhelye, olykor labilissá váló lelkivilágának biztonságos otthona. Itt végezte általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait, majd néhány éves fővárosi padkoptatást követően kiművelt közgazdászként tért haza a Marx Károly Közgazdaságtudományi Tudományegyetemről.

A helyi nyomdánál helyezkedett el, majd rövid lapsajtolási tapasztalat után szinte azonnal a Szolnok Megyei Néplap szerkesztőségében találta magát. Sokoldalúságát, lexikai jártasságát, intellektuális vonásait különböző témakörökben kamatoztatta, sokszínűen kihasználva az újságírás műfajainak szinte teljes palettáját is. A mindennapos újságírástól visszavonultan, az ezredforduló éveiben számos szolnoki és térségi helytörténeti kiadvány értően bölcs és tudományos írója, szerkesztője volt.

Okos volt általában, ugyanakkor csökönyös öszvér, buta szamár is egyben, mert régóta nem hagyta magát legközelebbi barátaitól, hozzátartozóitól sem befolyásolni, ha éppenséggel káros szenvedélyeinek elhagyása került szóba. Fanyar humorával megnevettetett mindenkit a környezetében, poénjai meglepő csattanóival egyidejűleg meg is bánthatott bárkit. Akaratlanul. És akarva is, ez az igazság.

V. Szász József néplapos szakmai múltja, Vészászjóska kritikus szemléletű lokális léte maradandó. Emléke vidám asztaltársaságok vissza-visszatérő beszédtémája lesz. Mindhalálig...