Nemrég egy ország szorított érte, ma fotózik a tiszacsegei révész

Aki a Tisza közelében dolgozik, annak mindennapos élmény a szőke folyó és környezetének egyedülálló szépsége. Számukra mondhatni hétköznapi jelenség, de szerencsére akad olyan, aki igyekszik megörökíteni és közzétenni a felejthetetlen, nem mindennapi pillanatokat.

Február 19-én nyílt meg Tiszafüreden, a Városi Könyvtár és Információs Központban a tiszacsegei révész, Fajta János kiállítása. Az amatőr természetfotós hét éve szinte mindenhova fényképezőgéppel jár, nehogy elszalasszon valami fontosat.

– Egy nagy vargabetű után kerültem kapcsolatba a Tiszával, a képeimen is látszik, hogy először a Hortobágyon dolgoztam, mint állattenyésztő. Innen a természet és az állatok szeretete – vezette fel kérdésünkre az ötven esztendős kompkezelő. Nagyot változott a világ, ami az állattenyésztést sem kerülte el. A rendszerváltozás után egy ideig magángazdálkodóként próbálkoztam, de az kicsiben, megfelelő tőke híján nem volt jövedelmező – magyarázta.

Dolgozott falusi csordásként, aki reggel ki-, este pedig behajtotta az állatokat, akkoriban még elképzelhetetlen volt számára, hogy a vízen keresse meg a napi betevőt. A gazdasági helyzet végül úgy hozta, váltani kell. Kilenc évvel ezelőtt lehetőséget kapott, hogy révészként dolgozzon a tiszacsegei kompnál, nem sokkal később már a Tiszán találta magát.

A szőke folyó közelsége új megvilágításba helyezte a természetet, a növény- és állatvilágot. Nap mint nap rácsodálkozott a környezet szépségére, és késztetést érzett arra, hogy megörökítse azt.

– Minden egy egyszerű kis kompakt fényképezőgéppel kezdődött, létrehoztunk egy közösségi felületet a Tiszacsegei Kompnak és ott tettem közzé az első képeket – idézte fel.

A feliratkozók pedig csak gyűltek, ma már ötezerhatszáznál is többen követik a komp oldalát a legnagyobb közösségi felületen. Népszerűek az ott megjelenő természetfotók és az abból készülő falinaptárak.

– Ma már egy komolyabb tükörreflexes fényképezőgéppel dolgozok, de csak amatőr szinten. Nem értek hozzá úgy, ahogy szeretnék, de folyamatosan próbálok fejlődni – jegyezte meg Fajta János.

Családjával sokat kirándulnak a természetben, így a munkája mellett egyéb lehetősége is van képeket készíteni. Ha kell, lessátorban bújik meg, kivárva a megfelelő pillanatot. A tiszafüredi a harmadik kiállítása, eddig Tiszacsegén és Egyeken tekinthette meg a Hortobágyról és a Tiszáról készült fényképeket a nagyérdemű. A mostani tárlat február 29-ig látogatható.

Még a három évvel ezelőtt történtek sem vették kedvét a Tiszától. Bár a folyó akkor megmutatta félelmetes erejét, ez mit sem von le a szépségéből.

– Mikor a katonai helikopter lehozott a kompról, megvizsgáltak, hogy jól vagyok-e, de hála Istennek nem volt semmi bajom – emlékezett vissza. – Egy ideig meg voltam róla győződve, hogy ép bőrrel nem jövök ki onnan, de sikerült – fűzte hozzá.

Az élet azonban nem állt meg, folytatták a munkát, hiszen a partról mindent el kellett pakolni, amit lehetett. Visszanézve az akkori televíziós felvételeket, egy árulkodó részletre leszünk figyelmesek: Fajta János éppen fényképezőgéppel a kezében próbált leszállni a kompról, mikor a jegesár elragadta.