A kontinens számos országát megrázta az uralkodó halála

– Mindkét nagyapám Károly király tizedese volt, akik szerencsésen hazajöttek az első világháborúból. Ők és édesapám egyébként a második világháborúban is harcoltak. Édesapám szintén tizedes volt. Amolyan „kis rendfokozatú” katonacsalád voltunk – beszélt a Habsburg uralkodóhoz fűződő családi szálairól a szolnoki Kiss M. Jenő Béla. Aki mint mondta, korán felkeltették figyelmét a Nagy Háború történései. Érdeklődése pedig idővel a katonai relikviák felé fordult. Először gyűjtő, majd nemsokára repülőgép-vezető lett.

– A számtalan tárgy között egyszer csak felbukkant egy tábori pilótajelvény. Rajta nem Ferenc József névbetűi látszottak, hanem egy díszes „K” jel. IV. Károly ekkor került az érdeklődésem középpontjába. Ám nemcsak a hozzá köthető tárgyak, hanem maga az ember is foglalkoztatott – folytatta. Hozzátéve, hogy az idők során az uralkodó életének amatőr kutatójává is vált.

Arról is szót ejtett, hogy a Károly Király Imaliga a Világbékéért mozgalom az uralkodó boldoggá avatásáért dolgozott, most azonban már a szentté avatás a cél. A világmozgalomba a szolnoki férfi is tevékenyen bekapcsolódott. IV. Károly halálának emlékére, 1992-től harangozás-sorozatot indított el. Emellett az általa szervezett kiállítások egész sora tartja máig éberen hazánk fiatalon elhunyt királyának emlékét.

A koronás fő életének és utolsó napjainak főbb eseményeit a múlt század ‘20-as éveinek újságjaiban is tetten érhetjük. A nagybeteg király állapotáról szóló híreket ugyanis „napjában többször repítette a világ számos pontja felé a távíró”.

Több korabeli lap az egyik neves londoni hírügynökségtől értesült a hírről, hogy spanyolnáthában elhunyt IV. Károly, akinek állapotáról a Budapesti Hírlap is beszámolt a nyugat-európai sajtó jelentései alapján. A március 29-én érkezett hírek mind arról szóltak, hogy a király állapota válságosra fordult. Funchal püspöke ekkor látogatta meg az uralkodót, aki azt kérte, részesítse őt a halotti szentségekben. A hírre Ausztria királyhű főurai összeadtak hárommillió koronát, amellyel a király korábbi háziorvosa, Delug doktor már másnap vonatra ült, hogy a beteg segítségére siessen Funchalban.

Az orvos Párizsból küldött távirata szerint vasárnap (április 2. – a szerk.) érkezik meg Lisszabonba. Útját azonban nem folytathatja Madeirára, mert a Lisszabon és Madeira között közlekedő gőzös indulási idejét már szombatra tűzték ki, a legközelebbi gőzös pedig csak kedden vagy szerdán indul.

Delug érkezését ugyanakkor nagyon várhatták már a királyhoz közel álló személyek. Legalábbis ez derül ki egy, az egészségére vonatkozó funchali üzenetből, melyet Károly egyik bécsi bizalmasa kapott. A távirat Delug doktor indulásáról érdeklődik, s a szövegben egyúttal azt is jelzik, hogy a király állapota súlyos.

A szigetről érkezett hírek gyakran ellentmondtak egymásnak. Március 30-án például már az a hír járta Budapesten, hogy Károly meghalt. A Gaulois nevű francia lap ezekben a napokban a szövetséges hatalmakat tette felelőssé az uralkodó betegségéért. Megemlítik a király néhány évvel ezelőtti súlyos tüdőgyulladását. Arra hivatkoznak, hogy a szövetséges államoknak nem lett volna szabad Madeira szigetét kijelölniük az uralkodócsalád számára, mondván, a sziget éghajlata ártalmas lehet a királynak. Ezt a tényt pedig – szerintük – a szövetségeseknek tudniuk kellett. Ezzel együtt az utódállamoknak is szemére hányták, hogy nem gondoskodtak megfelelően egykori uralkodójukról.

IV. Károly halálát végül a Magyar Távirati Iroda közölte hazánkban. Közleményükben az állt, „Ő császári és apostoli királyi Felsége, IV. Károly, ma, 1922. évi április hó 1-én Funchalban az Urban csendesen elszenderült”.

A haláleset utáni napokban megtiltották a színházi előadásokat és a mulatozást

A szomorú hír hallatán Magyarországon országos gyászt rendeltek el. A kormány utasította a polgári és a katonai hatóságokat, hogy a középületekre és a laktanyákra gyászlobogót tűzzenek ki. A halálesetet követő egyes napokon elrendelték a színházak és a mulatóhelyek előadásainak felfüggesztését is. A vendéglőkben és a kávéházakban pedig megtiltották a zenét. Az uralkodó temetéséről egyebek közt a Világ című újságból értesülhetett a kor embere. Ők arról tájékoztatták olvasóikat, hogy a szertartást Sixtus pármai herceg távirati kérésére későbbre halasztották. A herceg ugyanis, aki az elhunyt király édesanyjával, Mária Jozefa főhercegasszonnyal együtt kelt útra, csak később érkezhetett meg Funchalba. Velük utazott egy hajón Delug doktor is.