Elhunyt a Jászságért díjas helytörténeti kutató

Büszke jászként élete összeforrt Jászjákóhalmával és a Jászsággal. Szenvedéllyel kutatta szülőföldje múltját, és őrizte az ősök emlékét.

Jászapátin született 1949. február 26-án, de mindig Jászjákóhalmán élt. A varjasi tanyavilágban nevelkedett, majd beköltöztek a községbe. Érettségi után a debreceni tanítóképző szolnoki kihelyezett tagozatán népművelő-könyvtáros végzettséget szerzett. Tudását, szakmai ismereteit folyamatosan gyarapította.

A nyíregyházi főiskolán 1980-ban elvégezte a felsőfokú könyvtáros szakot, az ELTE-n pedig 1998-ban szociológus diplomát szerzett. Művelődésiház-igazgatóként és könyvtárosként évtizedekig dolgozott a közművelődés területén. 1990-től 2002-ig polgármesterként szolgálta Jászjákóhalmát.

Igazi lokálpatrióta, közösségi ember volt, aki az országos és helyi honismereti mozgalomban elévülhetetlen érdemeket szerzett. Több társadalmi szervezetnek aktív tagja volt. Évtizedeken át vezette a Horváth Péter Honismereti Szakkört, a Magyarország Felfedezői Szövetség jákóhalmi csoportját és a Tájak-Korok-Múzeumok Klubot.

1997-től 2017-ig a Gubicz András Gazdakör elnökeként tevékenykedett. A közösségek életéről rendszeresen beszámolt hírportálunknak. Érdemei sorában kiemelkedik, hogy ő volt az első, aki megemlékezett a jászkun redemptióról. Honismereti- és ismeretterjesztő tevékenységéért számos szakmai kitüntetésben részesült. Önéletrajzában azt írta, hogy legbecsesebb trófeájának a Jászságért díjat tartja.

2008 óta volt a Magyar Kultúra Lovagja, 2009-ben Örökség serleggel ismerték el munkáját, legutóbb pedig tavaly Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Hiánypótló munkája Jászjákóhalma történetéről, a helyi iparosságról és a jászsági tanyasi iskolákról írt könyve. Írásait és előadásait mindig áthatotta sajátos, humoros stílusa. Fodor István Ferencet a jász­jákóhalmi önkormányzat saját halottjának tekinti. Szellemi öröksége tovább él helytörténeti könyveiben, emlékét a jászok szívükben őrzik.