Megrendezheti első mozifilmjét az újszászi Baranyi Gábor Benő

– Mit takar pontosan az Inkubátor Program, és miért döntött úgy, hogy pályázik rá?

– Tavaly ötödik alkalommal hirdették meg az Inkubátor Programot, amelyre olyan rendezők adhatták be a filmtervüket, akik megfelelő filmegyetemi végzettséggel vagy nemzetközi fesztiválszerepléssel rendelkeztek, viszont még nem készítettek nagyjátékfilmet. Sok évnyi munkám van benne, hogy eljussak az első mozifilmig, így nem igazán volt kérdés, hogy beadjam-e a pályázatot. Öt hónap alatt kellett megírnunk a forgatókönyv első verzióját, amit aztán egy szakmai zsűri bírált el.

– Minden évben kiválasztanak tíz projektet, melyeknek forgatókönyv-fejlesztési támogatást ad a Nemzeti Filmintézet. Ebből pedig öt forgatókönyv gyártási támogatást kapott. Ez egy óriási segítség a filmintézettől, hiszen a Színház- és Filmművészeti Egyetem 6–8 fős osztályaiból kikerülő filmrendezők közül átlagosan csak másfél fő szokott életében legalább egy nagyjátékfilmet rendezni. Az, hogy évente öt pályakezdő lehetőséget kap mozifilm rendezésére, nem csak friss vérhez juttatja a filmszakmát, de komplett életműveket ment meg.

– A Zanox – Kockázatok és mellékhatások címet viseli az az alkotás, aminek a tervével megnyerte a pályázatot. Miről szól ez a film?

– Ez egy abszurd humorú romantikus sci-fi, krimi szállal, ami a magyar vidék sajátos atmoszférájában rejlő lehetőségeket aknázza ki, kisrealista megközelítéssel. A történet pedig Misiről szól, aki egy tizennyolc éves gátlásos fiú, és évek óta szerelmes az osztálytársába, Jankába, de nem mer felé közeledni. Pánikrohamaira a helyi gyógyszergyár ingyenes, kísérleti tablettáit fogyasztja, melyeknek nem várt mellékhatásai vannak: ha házi almapálinkát iszik rá, képes utazni az időben. A gyógyszer bevételével „visszaállítási pontokat” tud létrehozni az életében, amit a pálinka segítségével tud elérni, de sajnos mindig csak a legutolsót. Misi ezt kihasználva próbálja elnyerni szerelme kegyeit, és megakadályozni egy brutális támadást, ám túl nagy terhet vállal magára, így végül megoldhatatlannak tűnő bonyodalmakba keveredik.

– Honnan jött az ötlet ehhez a történethez?

– Egyrészt tizenéves koromban én is éreztem sokszor úgy, amikor valamit elrontottam, például ügyetlenül udvaroltam egy lánynak, hogy bárcsak meg nem történtté tehetném, és vissza tudnék utazni az időben, hogy helyrehozzam. Másrészt mindig is zavartak az olyan filmek, amelyek faluban vagy kisvárosban játszódtak, de semmi közük nem volt a realitáshoz. Ezek közül néhány kifejezetten sértően primitívnek mutatja be azokat az embereket, akik nem a fővárosban élnek. Én Szolnok megyében nevelkedtem, Szabolcs megyében jártam középiskolába, és olyannak szeretném megmutatni a hétköznapi embereket, amilyennek én látom őket a saját tapasztalataim alapján. És az a csavar benne, hogy mindez egy időutazós sci-fiben lesz.

– Miért a kisrealista sci-fi-krimi-romantikus-vígjáték műfajt választotta?

– Azért, mert ilyen műfaji keverék nemigen létezik. Csak Franciaországban évi háromszáz mozifilmet gyártanak, hogy az egész világon mennyit, az pedig már szinte követhetetlen. És tele van már a világ filmtörténelme is rengeteg filmmel, miért csináljunk még egyet a kupac tetejére? Akkor tudok ráharapni egy filmötletre, ha az olyan, amilyet még nem láttam. Amit szívesen megnéznék, de nem tudok róla, hogy létezne ilyen. Ez volt például a Bújócskánál is. Szívesen megnéztem volna egy napjainkban játszódó drámát egy mélyszegénységben élő családról úgy, hogy a családtagokat olyan emberek alakítják, akik a valóságban is hasonló körülmények között élnek, ám mégis hiteles az alakításuk. Nem tudtam ilyenről, hát csináltunk egyet.

– A film forgatókönyve kifejezetten az Inkubátor Programra készült?

– A Zanox ötlete tizenöt évvel ezelőtt született, de mivel akkor érettségiztem, félbehagytam az írást. Évekkel később elővettem, csiszolgattam rajta, de az még egy teljesen más végkimenetelű történet volt. A mostani verzió nyolcvan százaléka a program alatt született, ebben sokkal több a humor, mint az eredetiben, és a befejezés is sokkal derűsebb.

– Kiválasztotta már a filmhez a szereplőket és a forgatási helyszíneket?

– Bár már kellett készítenünk látványképeket és előzetest a filmtervhez, ebben még nem a végleges szereplők és helyszínek láthatóak. A keresés nagy része ezután fog kezdődni. Több várost is meg szeretnénk nézni, és rengeteg 18 év körüli fiút és lányt szeretnénk meghallgatni. Hiszen nem csak a főszereplők kerülnek ki ebből a korosztályból, hanem a mellékszereplők jelentős része is. Mivel ilyen idős korban még nem beszélhetünk profi színészekről, nehezebb is a dolgunk a szereplők felkutatásával. Éppen ezért ezúton is szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy aki érez magában kellő elszántságot, hogy filmben szerepeljen, és 18 év körüli, vagy annyinak néz ki, az bátran írjon nekem valamelyik közösségi oldalon. A tervek szerint jövő nyáron kezdjük a forgatást.

– Mindig ugyanazokkal a stábtagokkal dolgozik?

– Általában minden filmtervhez külön választok operatőrt, attól függően, hogy szerintem kinek a stílusához illene legjobban a film világa, vagy ki érezné magát nagyon otthonosan az adott filmben. Gajdics Dávidot, a Bújócska operatőrét azért kértem fel a Zanox fényképezésére, mert amellett, hogy a sötét tónusú képi világa jól fog illeni a filmhez, Kiskunfélegyházáról származik, és testközelből ismeri azt a közeget, amiben a történet játszódik. A stáb technikai és gyártási szakembereit a legtapasztaltabb profik közül fogjuk kiválasztani. A szűkebb értelemben vett alkotói magot pedig a generációm olyan tehetséges tagjaival fogjuk feltölteni, akikkel már korábban is dolgoztunk, és magas színvonalat nyújtottak.

Kisfilmjeivel a hazai és nemzetközi fesztiválokon is szép sikereket ér el

Az újszászi származású Baranyi Gábor Benő 1987-ben született Szolnokon. Általános iskolai tanulmányait Újszászon végezte, középiskolába pedig Nyíregyházán járt. Felsőfokú végzettséget Egerben szerzett mozgókép-készítő szakon, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező mesterszakát is elvégezte.

Több tucat kisfilmet készített már, de a Csomagtartó és a Bújócska a legismertebbek, melyekkel számos hazai és nemzetközi filmfesztiválon is ért már el szép sikereket. Ennek köszönhetően 2018-ban az Emberi Erőforrások Minisztériuma Új Nemzeti Kiválóság ösztöndíjban részesítette. Tavaly pedig Újszász Város Ifjú Tehetsége díjjal tüntették ki.