Horthy húszméteres zuhanása kihatott a magyar kiejtésre

A közkeletű vélekedés szerint a néhai kormányzó élete során nem beszélte tökéletesen anyanyelvét. Kiejtésén mindig érződött, hogy évtizedeken át főleg németül érintkezett környezetével. Ez akár igaz is lehetne egy olyan ember esetében, aki a flotta szolgálati nyelve, a német mellett jól beszélt olaszul, horvátul, angolul és franciául is.

Horthy a ma is hozzáférhető korabeli hangfelvételek tanúsága szerint hibátlanul fogalmazott magyarul, ezzel szemben valóban volt egy sajátos kiejtése. Ennek magyarázatát évtizedekkel ezelőtt az anyai ágon szolnoki illetőségű, és a kormányzót személyesen ismerő Petneházy Zalán folyamőr törzskapitány osztotta meg e sorok írójával.

A történet szerint Horthy Miklós fiatal tengerészkadét korában egy rosszkor kibontott kötél miatt húszméteres magasságból a fedélzetre zuhant a Saida korvett árbocáról. Az eséskor eltörött, és utána rosszul összeforrott állkapcsa okozta beszédének ezt a sajátos zöngéjét. A balesetről maga Horthy is beszámolt emlékiratában, melyben egyik karjának, illetve több bordájának a törését is felsorolta sérülései között.

A nyelvtudásához érdekes adalék még egy többek által vitatott történet, melyet Thomas L. Sakmyster is említ Horthy életrajzában. Az Esterházy Péter író és Ungvári Tamás irodalomtörténész által is idézett história szerint Horthy sorhajóhadnagy korában, az akkor Triesztben élő James Joyce-szal, a később világhírűvé lett ír–angol íróval is tökéletesítette angol nyelvtudását.

Ennek az ismeretségnek is tulajdonítják a Joyce híres, részben magyar tárgyú regényében az Ulyssesben felbukkanó magyar kifejezéseket. De van olyan híradás is, ami szerint Joyce jó néhány magyar káromkodással is gazdagabb lett a kölcsönös nyelvoktatás révén. Az ír-magyar lelkialkat közötti hasonlóságok alapján az író bizonyára vevő volt ezekre a nyelvi fordulatokra is.