Közel kilencvenévesen is megállná a helyét Lakatos Istvánné

– Túrkevén születtem 1934-ben, iparoscsaládból származom. Ketten vagyunk testvérek, az öcsémmel nagyon szeretjük egymást. Sosem felejtem el, mikor gyerekként székről ugrálósat játszottunk. Öcsém egyszer olyan szerencsétlenül esett le a székről, hogy a keze maga alá gyűrődött, és eltört a csuklója – idézi fel Lakatos Istvánné Radics Mária. – Zokogva rohantam oda hozzá, miközben végig csak arra tudtam gondolni, miért vele és nem velem történt mindez – utal arra, hogy már akkor megvolt benne az empátia.

– Már óvodásként tudtam, hogy tanító leszek. Nagyon szerettem a gyerekek között lenni, meséltem nekik, de otthon a babáknak is. Az első két osztályt Túrkevén jártam, a tanító nénim Madarász Kati nótaénekes édesanyja volt. Nagymamáméknak Kisújszálláson volt fűszerüzletük, és mivel édesanyámnak honvágya volt, ezért ’42-ben hazaköltöztünk, így a harmadik osztályt már Bittnerfaluban jártam. A négy elemi után a Kisújszállási Községi Polgári Leányiskolába iratkoztam be, majd különbözeti vizsgát tettem a gimnáziumi felvételihez, 1952-ben érettségiztem. Felvételt nyertem a Pedagógiai Főiskolára Budapestre, a gyakorlóévet Kisújszálláson töltöttem – sorolja Mária, aki közel negyven évig tanított. Büszke tanítványaira, akik közül sokan tanult emberek lettek.

– Kecze István polgármesternek is én voltam az osztályfőnöke, de a keresztfiamat, Radics Zoltánt is négy évig tanítottam. Vele sem kivételeztem, egyformán szigorú voltam, mindenkitől ugyanannyit követeltem, de senkit sem buktattam meg. Aki rossz tanuló volt, azt is addig korrepetáltam, amíg a kettest meg tudtam adni neki – magyarázza Mária, aki büszke két lányára, négy unokájára és három dédunokájára. Ma is nagyon sokat olvas, keresztrejtvényt fejt.

– Olyan nincs, hogy leülök, és csak bámulok a világba. Nekem dolgoznom kell, van egy kis kertem, amit művelgetek. Ma már nem teszek el befőttet, de amíg élt a férjem, akár száz üveggel is eltettem.

A süteményeket nem szereti, de töltött káposztát mindig „rendelnek” tőle az unokái, mert nagyon finoman készíti. Lakatos Istvánné Radics Mária 87 éves, de ígérete szerint a századik születésnapján még találkozunk. S, hogy mi a hosszú élet titka? Szerinte az, hogy mindig dolgozgasson az ember, és persze a humor, a jókedv. Csak azt sajnálja, hogy a keresztfia vezette modern iskolában, a Kossuthban nem taníthatott, ellenben ha tehetné, szívesen visszamenne óraadónak ebbe a gyönyörű épületbe.

– Bevállalunk egy pár órát – súgja oda neki Radics Zoltán, aki szerint Mária tudása ma is naprakész. Mint kiderül, lányunokáival nyugdíjasként mindennap együtt tanult, és kikérdezett tőlük minden leckét.

Lakatos Istvánné a szülőknek is azt tanácsolja így a tanévkezdés előtt, hogy minden este kérdezzék ki a leckét gyermeküktől. Aki pedig tanári pályára készül, annak sok-sok türelemre és kitartásra van szüksége, ahogy az is fontos, hogy szeretettel kell a gyerekekhez fordulni – hangsúlyozza a vas díszokleveles tanárnő.