Csodának tartja a Tisza-tavat az elismert opera-énekesnő

– Hosszú évek óta ismert Miklósa Erika és a Tisza-tó kapcsolata. Hol gyökerezik ez?

– Többször is próbált megnyerni a fesztiválnak Debre­czeni Ildikó, éveken át ostromolt. Akkoriban még annyira aktív voltam nemzetközileg, hogy nem vettem észre, mennyire illik hozzám ez a szerep. Be kell látnom, hogy Ildikónak igaza volt, mert itt meg van minden, amit szeretek. Mikor a kislányom született, úgy döntöttem, hogy nem fogok már annyit utazni külföldre, ez pedig magával hozta a fesztiválon való rész­vé­te­le­met. Aztán az életünk része lett, például minden évben a fesztivál köré szervezzük a nyarunkat és a családi életünket. Ilyenkor nem ritka, hogy két hétig is a Tisza-tónál tartózkodunk.

– Milyen kép alakult ki önben a Tisza-tóról? Pár év elég arra, hogy az ember megismerje a térséget?

– Nagyon érdekes kérdés, mert a Tisza-tó az elmúlt négy évben – mióta idejárunk – rengeteget változott. Eleinte féltettem, hogy úgy jár, mint a Balaton: ellepik az emberek, és élhetetlen lesz. Ehhez képest az ellenkezője történt! Folyamatosan nő az idelátogatók száma, mégsem érzi azt az ember, hogy megfullad a tömegtől. A térség jól láthatóan alkalmazkodik a forgalomhoz, sok a pozitív változás, egyre jobb ide eljönni. Én is arra bátorítok mindenkit, hogy látogassa meg a tavat! De azt ne felejtsék el, hogy jó sok szúnyogriasztóra lesz szükség…

– A természet és a sport szorosan kapcsolódik az életéhez. Milyen módon?

– Kiegészíteném a felvetést: a természet, a sport és a művészet. Ez a három elválaszthatatlan tőlem, aminek egyszerű oka van. Magam is vidéki vagyok, számomra fontos a természet közelsége, gyerekkoromat a mező és a vízpart határozta meg. A sport is ezt a szabadságérzetet adja meg számomra, azt a töltődést, amitől művészként a legjobbat tudom nyújtani. Ezért tartom zseniális ötletnek a Természet Operaháza Tisza-tavi Fesztivált, mert itt mindhárom együtt érvényesül. Játékosan, szabadon, jó hangulatban sportolunk a természetben, miközben a művészet járja át a lelkünket.

– A fesztiválon belül van kedvenc programeleme?

– Hirtelen nem is tudom… Nem tudnék választani, mert minden programon ott vagyok, ha tehetem. Élvezem a természetet, a mozgás örömét és a jó társaságot. Szeretek találkozni azokkal az emberekkel, akik részt vesznek a fesztiválon, mert jó látni azt, hogy mennyi mindent kapnak ettől. Egy zenét, egy nyelvet beszélünk. Együtt rezgünk, ami egy nagyon jó, meleg érzés. Ezt nehéz szavakba önteni.

– Mit szeret leginkább csinálni a Tisza-tónál?

– A vízen lenni, amennyit csak lehet. Mert megnyugtat, kikapcsol és felszabadít. Minél közelebb vagyok a vízhez, annál jobban érzem magam. Egyik kedvenc időtöltésem a csónakázás, de imádok hajnalonként zegzugos vízi ösvényeken közlekedni, ehhez az egyik legjobb eszköz a stand up paddle (SUP, magyarul állószörf). Ilyenkor egy csodálatos világ tárul az ember elé, amit nem láthatunk mindennap. Igaz, magam is vízparton élek a Velencei-tónál, de ezt a gazdag élővilágot, amit a Tisza-tó nyújt, semmi más nem tudja utánozni!