Tiszatenyőn és Inokán is körbejárt a Mikulás

Gulyásné Erika a helybeli Mikulások manójaként segíti a csomagosztást. Néhány önkormányzati munkatársával együtt szervezi meg az egész napos rendezvényt. Hetekkel az esemény előtt beszerzik a csomagokhoz szükséges apróságokat, és összekészítik az ajándékokat. Ellenőrzik a pontos lakcímeket, a gyerekek nevével és életkorával együtt, de a Nagyszakállú ruházatáért is ők felelnek. A jellegzetes öltözékek gondosan előkészítve fogadják a Mikulásokat a hivatalban.

– Délután kettőkor négyen kelnek útra autóval a faluban. Hangos dudaszó jelzi majd, éppen hová érkeztek. A járványügyi helyzet miatt most csak beakasztják a kapun a gyerekeknek a csomagot. Hét évvel ezelőtt emberhiányban voltunk, így én is csatlakoztam a Mikulásokhoz. Csodálatos élmény volt számomra, a mai napig is megvannak a rajzok és a saját kezűleg készített ajándékok, amiket a gyerekektől kaptam. Emlékszem, volt egy négyéves kisfiú, aki nagyon félt a Télapótól, zokogott, amikor meglátott. Az édesanyja mondta, hogy ne aggódjak, majd ő megvigasztalja, de én nem szerettem volna úgy eljönni a családtól, hogy a gyerek fél a Mikulástól. Így apránként közeledtem felé, és egy idő után már az ölemben ült. Mondta, hogy most már nem fél tőlem, és jövőre várni fog – meséli Erika.

Volt idő, amikor hétköznapokon járt a Mikulás a faluban. Amikor a gyerekek hazafelé tartva az iskolából meglátták, hogy elindult, futva-rohanva igyekeztek haza, hogy találkozhassanak vele. Sok olyan család van, ahol ebben a hagyományban nőttek fel és már gyermekeikkel várják a Nagyszakállút.

Pintérné Vékony Julianna nyolc éve minden évben nagy lelkesedéssel ölti magára a Mikulás jelmezét.

– Nem volt kérdés számomra, hogy elvállaljam-e mindezt. Szerintem fontos, hogy segítsünk. Az a csillogás a gyerekek szemében, azok a meglepő tekintetek és önfeledt pillanatok, amiket az ember ilyenkor kap tőlük, leírhatatlan érzés. Előfordult, hogy énekeltek, verset mondtak és rajzoltak nekünk. Ilyenkor bevisszük az önkormányzathoz a rajzokat, és együtt megnézegetjük közösen a kollégákkal, és mesélünk arról, hogy milyen élmények történtek velünk a nap folyamán. Olyanok vagyunk már, mint egy nagy család – mondja Julianna.

Kovács Illés második éve vesz részt ebben a kezdeményezésben, mely számára is nagy jelentőséggel bír.

– Mi nevelőszülők vagyunk a feleségemmel, és elképzelhetetlen számomra, hogy ne álljak egy jó cél mellé. Az ember ahol tud, segít, főleg ha gyerekekről van szó. Amikor a kicsik meglátják a Mikulást, tátott szájjal néznek, ezeket az arcokat és pillanatokat semmi sem pótolja – kacagott Illés.

Manónak öltözve kísérte el a Nagyszakállút a polgármester

A zöld ruhás manó és a Mikulás együtt járták az utcákat péntek délelőtt Tiszainokán. A tiszazugi kis településen minden évben valamilyen különlegességgel rukkolnak elő az advent időszakában. Tavaly például két méter magas OSB-lapból készült Mikulást és hóembert állítottak a községháza melletti térre. Idén is rendhagyó módon zajlott a december eleje.

– Fontosnak tartottam, hogy a faluban megjelenjen a Mikulás, mert nélküle nem lehet lezárni egy évet. És bár az óvodásokat most nem látogathatta meg a pirosruhás, a karácsonyfa feldíszítését megfigyelhették a legkisebbek – mondta Kiss Erzsébet Eliza.

A polgármester pörgős szoknyás manóruhába bújt, és a Nagyszakállúval karöltve indult neki az utcáknak. Útjuk a kültéri kalendáriumhoz vezetett, ahol a közmunkaprogram dolgozói éppen a betlehemet rendezték be. Minden önkormányzati dolgozó névre szóló csomagot kapott. A járókelőket is megajándékozták egy-egy szaloncukorral.