Csak egy véres fejszét hagyott maga után a házaspár gyilkosa

Hosszú évekig félelemmel töltötte el a helyieket a Moller-házaspár brutális meggyilkolása. A kettős emberölésről és a nyomozás eredményeiről az országos sajtó is folyamatosan beszámolt. A tett helyszíne a Baross út és a Mária utca sarkán álló alacsony szintes Moller-ház volt, amelyben a család péksége is üzemelt.

A közelmúltban „Érintések” címmel autista és más fiatalok festményeiből szerveztek kiállítást a Baross út 22. szám alatt található egykori Deutsch-palota, vagy bérház udvarán. A Gang Galéria megnyitóján – egyéb műsoros fellépők mellett – Kósa Károly helytörténész tartott előadást az épület történetéről. Ekkor került szóba, hogy az 1911-ben épült lakóház elődje az a rossz emlékű Moller-pékség volt, amelyet tizenkét évvel azután bontottak le, hogy a tulajdonosait brutális módon kivégezték.

A helytörténész szolgáltatta tehát az apropót e tragikus múltidéző megírására, melynek tartalmát Bojtos Gábor, a megyei levéltár főlevéltárosa korabeli dokumentumokkal hitelesítette, míg Berman Dávid, a Szolnoki Zsidó Hitközség elnöke, valamint Szalai Julianna, a város régi zsidó temetőjének gondnoka a gyilkosság áldozatait magukba fogadó sírhelyek felkutatásában segédkezett.

Szokatlannak tűnt a bolt nyitva hagyott ablaka

„Majdnem harminc esztendeje alussza örök álmát a temetőben a Moller házaspár, anélkül, hogy az igazságszolgáltatás sújtó keze a tettesre lecsaphatott volna. Most már semmi remény arra, hogy valamikor előkerüljön a gyilkos, aki 30 forintért megölt egy emberpárt, börtönbe juttatta fiait és ártatlan idegeneket, és akinek bűnére nincs mentség, ha csak az nem, hogy a vallásos Moller Dániel a nagyböjt éjszakáján nem tudott haragudni talán még arra sem, aki a nagy napon imáival egy időben őt is az Úr elé juttatta.”. Ez áll a szomorú történésekről a legendás szolnoki író és újságíró, az Auschwitzba elhurcolt és legyilkolt Szabó Barna ’30-as években íródott és kiadott Emlékkönyvében. No, de mi is történt 1899. szeptember 13-ról 14-re virradó éjjel?

A Magyarország című lap 1899. szeptember 17-i számában így ír a bűncselekmény felfedezéséről: „Kora reggel a szomszédok a piaczra igyekeztek. Mikor elhaladtak az üzlethelyiség előtt, a Mária-utczára néző ablakot nyitva látták.

Szokatlannak tűnt föl a nyitott ablak, s Vargáné be is nézett az ablakon a boltba, de egyszerre rémes sikoltásban tört ki: Jézusom, odabent öltek!

Erre a többi asszony is a bolt elé szaladt, s csakhamar híre futott az egész utczában a szörnyű gyilkosságnak. Fölverték az udvari szobában alvó fiút, s az üzlet mellett a dagasztóban alvó péklegényt, hogy nyissák ki a boltot. Ezek fölkeltek, mire a kíváncsiak egész serege tódult az alacsony bolthelyiségbe, ahol a ködös őszi reggelen szörnyű látvány tárult elébük.”.

A szörnyű látvány pedig az volt, hogy a Baross-Mária utca sarki pékség közepén ott hevert a 68 esztendős Moller Dániel pék kihűlt teste, míg 62 éves felesége, Mollerné Reisz Terézia is a padlón hevert, rángatózott, ám mire dr. Fekete Vilmos vasúti orvos a helyszínre ért, már az asszony is bevégeztetett. Hálóköntösben voltak, tehát már feküdtek az ágyukban, mikor a házba belopózó tettes zajára felkeltek, mire az elkövető a fejükre mért baltacsapásokkal agyonütötte őket. A véres fejszét megtalálták az udvaron.

A fiút is meggyanúsították szülei megölésével

Dr. Bátsmegyey Imre kir. alügyész, a szolnoki ügyészség vezetője, dr. Saáry Zsigmond helyettes vizsgálóbíró, valamint a törvényszéki orvos reggel hét órakor érkezett meg a tett helyszínére. A haldokló asszonyt a túlsúlyos volta miatt három fogdmeg cipelte be az ágyába, hogy ott próbálják meg életben tartani. A nyomozás az udvari szobában tartózkodó házbéliek, a szakácsné, a cseléd és a péklegény kihallgatásával kezdődött, de ők nem tudtak érdemlegeset mondani. Nem hallottak semmit az éjjel. Majd következtek a szomszédok, akik ugyancsak alkalmatlanok voltak szem- vagy fültanúnak. A házaspár fiát, Moller Gézát azonban bekísérték a vizsgálóbíró irodájába.

Az ő elmondása szerint szeptember 13-án korán ült vacsorához a család, mert a zsidó nagyböjt előestéjén a templomba igyekeztek a család férfi tagjai: az apa, illetve nagyobbik fia, Géza és az ünnepre hazatérő kisebbik fiú, Sámuel. Amikor az imádságból hazatértek, mindenki lefeküdt aludni. A kihallgatása során Géza elmondta, hogy éjjel két óra tájban zajt, kiabálást hallott, de azt vélte, hogy az utcáról, a szomszédos kocsmából hallatszik a lárma.

Már a reggeli halotti szemlén vette észre, hogy úgy 30 forint hiányozhat a családi széfből, amit a tettes a gyilkos fejszével feszíthetett fel.

Tanúvallomása nem győzte meg a vizsgálóbírót, aki a kettős-gyilkosság elkövetésével vagy az abban való részvételben gyanúsította meg Moller Gézát, aki ezután két napig vizsgálati fogságban ült.

Két pék egy városban nem fér meg egymás mellett

A szolnoki rendőrkapitány, Tapossy Márton és beosztottjai is azonnal a gyilkos után kutattak. Az ő látószögébe Vantuch-Gyurgyik Sándor és Bednár-Nagy András péklegények kerültek, akik néhány nappal a gyilkosság előtt a szomszédos kocsmában iddogáltak, s a kocsmáros szerint épp Mollerékról beszélgettek. Felmerült elkövetőként Tok József pékmester neve is, aki „kenyéririgységből” állítólag haragosa volt Molleréknek, mivel nem messze Molleréktól ugyancsak egy pékséget üzemeltetett. A két mesterember egymásnak konkurenciája is volt, ki nem állhatták egymást.

Néhány hét leforgása alatt minden gyanúsítottat elfogtak, ki itt, kit ott, Törökszentmiklóson, Tót-Györkön, Egerben, Szentesen, Kecskeméten, Pesten: Vantuchot, Bednárt, illetve annak élettársát, Szemelki Matildot, egy Süveges Ferencz nevű csavargót, Tok Józsefet, továbbá Marosi Antalt, aki egy átmulatott éjszaka után riadt fel álmából, azt üvöltözve, hogy Bednárral együtt ő ölte meg Molleréket.

Aztán, miután komolyabb terhelő bizonyítékok nem kerültek elő egyikőjük esetében sem, hétről hétre, hónapról hónapra mindegyikőjüket szabadon bocsátották.

A Kecskeméti Lapok 1913. júliusi számában leltünk rá még egy be nem váltott „igazolásra”: „A 23 évvel ezelőtt történt bűnügyben szenzációs fordulat történt. E hó 2-án ugyanis Rotter Henrik kecskeméti pékmester levelet írt Horváth Vilmoshoz, a szolnoki törvényszék vizsgálóbírájához és ebben azt írta, hogy Tok Józsefné szül. Hausz Anna, kecskeméti lakosnő előadta neki, hogy az ő férje, Tok József kecskeméti péksegéd bérelte fel Bednár-Nagy András péklegényt arra, hogy Molleréket végezze ki.

Toknak ugyanis virágzó pékműhelye volt abban az időben Moller Dániel közvetlen szomszédságában Szolnokon. Mollert bántotta a konkurencia és tönkre akarta tenni. Összeszedte az adósságait s azzal állandóan vekszálta őt, sőt, amikor a Tok műhelye egyszer kigyulladt s porig égett, Mollert gyanúsították annak felgyújtásával is.

Bérgyilkost fogadott volna valaki a szörnyű tetthez?

A tönkremenőfélben levő Tokra irányult tehát az első gyanú, aki bosszúból végzett ellenfelével, de mert bizonyíték nem volt ellene, szabadon bocsátották. A szolnoki vizsgálóbíró e levél alapján sürgősen megkereste a kecskeméti rendőrséget, hogy hallgassa ki Toknét, Tokot, s Bednár-Nagy Andrást. Ez részben meg is történt. Tok tagadott, Tokné azonban előadta, hogy férje gyűlölte Mollert, mert az őt vagyonából teljesen kiforgatta s üzletét tönkretette, műhelyét felégette. Miatta lett később földönfutó. Ő azonban nem tudta, hogy férje a bűnös. Ura a gyilkosság után – minthogy teljesen tönkrement – Kecskeméten vállalt munkát, ahol Bednár-Nagy András – aki a gyilkosság idején a Tok péklegénye volt – gyakran felkereste, s könyörtelenül zsarolta.

Faggatására azután férje bevallotta, hogy ő ölette meg Molleréket s a gyilkosságot 300 forintért Bednár-Nagy hajtotta végre. Minthogy Bednárt Kecskeméten feltalálni nem lehetett, mert állítólag a fővárosba költözött, megkeresték a budapesti államrendőrséget, hogy kutassa fel hollétét, hallgassa ki, s kihallgatása után a szolnoki vizsgálóbíróság intézkedhessen letartóztatása iránt.

Szabó Barna a fővárosi lapokban ekképp írt a döglött aktáról: „Az utolsó lépés ebben az ügyben 1920. március 28-án történt, amikor a gyilkos fejszét a szolnoki törvényszék kiutalta Moller Dániel fiainak, mint törvényes örökösöknek”.

Sajnos ráerősíthetünk Szabó Barna megjegyzésére: több mint százhúsz éve alussza örök álmát a temetőben a Moller házaspár anélkül, hogy az igazságszolgáltatás lesújtó keze lecsapott volna a tettesre…