Interneten keresztül is ápolják a finn–magyar kapcsolatokat

– Hogyan értékeli a tavalyi évüket?

– Az elmúlt esztendőben a koronavírus-járvány sajnos nagymértékben befolyásolta a baráti kör munkáját. Tudni kell, hogy tagtársaink java az idős korosztályhoz tartozik, a szokásos óvatosságon túl erre más területeken is oda kellett figyelni. Minden év januárjában készítek egy tervet, melyet a vezetőséggel is egyeztetek, ezt valósítjuk meg.

– Tavaly a februári előadásunkat még megtartottuk, utána azonban már semmit sem rendezhettünk. A közelmúltban például Észtország magyarországi nagykövetét szerettük volna vendégül látni. Ő vissza is jelzett, hogy nyitott a meghívásra, de végül erre a találkozóra sem került sor.

– Mi várható idén?

– Ebben az évben igyekszünk bepótolni a tavaly elmaradt programjainkat. Meglátjuk, hogy a járvány felülírja-e az elképzeléseinket vagy sem.

– Ha a járványhelyzet kedvező fordulatot vesz, milyen eseményeket rendeznek meg?

– Úgy gondolom, az észt nagykövet látogatása jelentős esemény lenne. Emellett korábban szerettük volna meghívni Geresdlakról azokat a finneket, akik már régóta ott élnek, és segítik a település fejlődését. Azt hiszem, az ő példájuk Szolnokon is tanulságos lehet. Éppen ezért nagyon örülnénk, ha ez az esemény valóra válhatna.

– A városban sokan tudják, hogy több évtizedes hagyománya van Szolnok Finnországhoz fűződő kapcsolatainak. Ez a viszony fenntartható-e valamiképp a mostani helyzetben?

– Továbbra is levelezünk a finn partnereinkkel. Vélhetően a közeljövőben is marad az elektronikus kapcsolattartás, amely persze csak ideig-óráig működik. A Varga Katalin Gimnázium igazgatójaként kezdeményeztem egy Helsinki melletti iskolával való cserekapcsolatunk felfrissítését.

– Keressük ugyanis a lehetőségeket, hogy miként lehetne elsősorban személyes jelenléttel, vagy ha nem így, akkor valamilyen projektmódszerrel felújítani a jó viszonyt.

– Bízom benne, hogy ezeket a terveket nem húzza keresztül a vírus. Annál is inkább, mivel azt látom, hogy mindkét oldalnak rendkívül fontos, hogy időről időre legyenek személyes találkozások.

– Markku Virri finn nagykövet 2019-ben látogatott el Szolnokra. Az ő ittléte megerősítette, hogy Finnországnak sem közömbös a városhoz fűződő jó viszony…

– Már szinte hagyománya van annak, hogy az új finn nagykövetek általában először, vagy első útjaik egyikén Szolnokra látogatnak. Ennek az a magyarázata, hogy baráti körünk taglétszáma a harmadik legnagyobb az országban, jelenleg 80–100 fő között mozog. Aktivitásban és programszervezésben is az elsők között vagyunk. Tagjaink mintegy fele pedig állandó rendszerességgel követi az eseményeinket.

– Figyeli a finnországi híreket?

– A koronavírus kapcsán most különösen érdekes, hogy miként alakulnak az ottani fejlemények. A médiában általában véve nagyobb hangsúlyt kapnak a Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban, illetve a Kínában zajló történések. Finnországból azonban csak kevés információ érkezik. Ennek ellenére próbálok naprakész lenni.

– Ha továbbra sem változnak a dolgok, marad az online kapcsolattartás?

– Természetesen. Megpróbálunk a virtuális világban olyan programokat szervezni, melyek az épülésünket leginkább szolgálják.

Az északi országban régóta közeli barátként tekintenek a magyarokra

Finnország és Magyarország politikai és kulturális kötelékei régi múltra tekintenek vissza. A két állam diplomáciai kapcsolatainak felvételére csaknem száz éve, 1922. április 12-én került sor. A második világháború idején azonban néhány évre megszakadtak a kapcsolatok. Megyeszékhelyünk ugyancsak hosszú ideje érdeklődik az északi ország iránt, Szolnok ugyanis 1969 óta Riihimäki település testvérvárosa.

Markku Virri finn nagykövet két évvel ezelőtti szolnoki látogatásakor arra hívta fel a figyelmet, hogy hazájában jól tetten érhető, hogy a finnek másként viszonyulnak a magyarokhoz, mint más népekhez. Közeli barátként tartanak számon bennünket. Úgy fogalmazott, ennek alapja a nyelvrokonság, melyből az a gondolat született, hogy esetleg genetikai rokonság is van a finnek és a magyarok között.

Utóbbi megállapítást viszont már nem mindenki vallja így, de a nyelvrokonság továbbra is széles körben elfogadott.

Kiemelt képünk illusztráció!