2021.01.09. 14:00
Száz éve is világjárvánnyal küzdött a megye
A jelenlegi járvány valójában nem újdonság számunkra. Szinte kereken száz esztendővel ezelőtt már járt a Földön hasonló, akkor spanyolnáthának nevezett kórság. Az első világháború végén érkezett sorscsapásról sem tudták, hogy mi valójában, s a mostani rendszabályokhoz hasonló módon sikerült végül megszabadulni tőle. De addig több áldozatot követelt, mint a háború, a Föld lakosságának körülbelül három-öt százaléka vált martalékává.
Betegek és háborús sebesültek az egyik szükségkórházzá alakított szolnoki iskola udvarán
Forrás: dr. Vincze Gyula gyűjteménye
Megyénkben rövid idő alatt 1666 áldozata volt. Bár spanyolnátha néven említik, semmi köze nem volt az ibériai országhoz, csupán ott adtak róla hírt először.
Előfordulása nagy változatosságot mutatott megyénkben. Törökszentmiklóson valójában már 1918 áprilisában megjelent, míg Jászalsószentgyörgyön 1922 áprilisában, Újszászon pedig még 1922 szeptemberében is spanyollázat, illetve influenzát jegyeztek be a halál okaként.
udvarán
Fotó: dr. Vincze Gyula gyűjteménye
Az itteni települések közül Besenyszög, Jászdózsa, Jászjákóhalma, Tószeg, Törökszentmiklós és Újszász voltak a legérintettebbek, másutt, mint Alattyánon, Csépán, Jánoshidán, Jászszentandráson, Kuncsorbán, Pusztamonostoron, Tiszaderzsen, Tiszaigaron, Tiszainokán, Tiszajenőn, Tiszavárkonyban, Vezsenyen ellenben az anyakönyvi bejegyzések szerint nem volt halálos áldozata a járványnak.
Akkor is, mint ma is a karantén, a hatósági elkülönítés, a nyilvános helyek látogatásának tilalma és mindenféle csoportosulás betiltása látszott célravezető eszköznek a megfékezésére.
Küry Albert alispán 1918 októberében körrendeletben utasította az elöljáróságokat a tanintézetek, mozik, színházak bezárására, a táncmulatságok és nyilvános előadások betiltására, a nagyobb lakodalmak megtartásának mellőzésére és a vasúti utazás kerülésére.
Az akkori helyzet mindenesetre annyiban jóval súlyosabb volt a mainál, hogy egy vesztes háború végén leromlott közellátás közepette és nagy ellenőrizetlen tömegek mozgása mellett kellett érvényt szerezni a korlátozó intézkedéseknek.
A járvány végül az 1918. októberi, novemberi tetőzést követően decembertől kezdve egyre kevesebb áldozatot követelt, s az 1920-as, már sokkal enyhébb felbukkanását követően végképp elenyészett.
