Szívesen visszaülnének már az iskolapadba a „karantinik”

– Nagyon örülnék már, ha végre minden visszazökkenne a régi kerékvágásba. A jelenlegi helyzet mellett eltörpül, hogy korábban hajnalban kellett kelnem, hogy busszal vagy gyalog beérjek a gimnáziumba. Szeretnék ismét úgy járni iskolába, mint ezt megelőzően – fogalmazott Vona Bálint. A szolnoki fiatalember meglátása szerint nemcsak őt, hanem kortársait is megviseli az online oktatás, mert számukra fontos a közösség megléte is.

– Szünetben jókat beszélgettünk, ugrattuk egymást, ezek most elmaradnak. Ha időnként tudunk is találkozni, nem olyan, mint régen, ráadásul este nyolcra mindig haza kell érni. Pedig éppen a közösségi programok lennének a fontosak – tette hozzá a verseghys diák.

Scheitz Katalin klinikai szakpszichológus szerint az iskolák, valamint a szabadidős tevékenységre lehetőséget biztosító helyek bezárásával alaposan felborult a kamaszok élete.

– Igazából nem az online oktatás jelent számukra problémát, hiszen a Z generáció magától értetődő természetességgel váltott át a digitális csatornákra. Többségüknek a legnagyobb veszteséget a személyesség, a valós kortárs kapcsolatok hiánya jelenti. Nehezebben megvalósítható az együtt lógás, nincsenek fizikai találkozások az osztálytársakkal, nincsenek meg a délutáni elfoglaltságok, randik, házibulik – fejtette ki a témával kapcsolatban a szakember.

– A házibulik nekünk is hiányoznak. Szilveszterkor egy ismerősünknél jöttünk össze heten, jól éreztük magunkat, de jó lenne már, ha egy szélesebb körű bulit is szervezhetnénk – mondta Baráth Richárd. A programtervező informatikus szakon tanuló egyetemista elárulta: tavaly számára is kényelmetlenséget okozott az otthonmaradás. Bár az online térben otthonosan mozog, nem szereti a digitális oktatást, időbe telt, mire megszokta.

– Az egyetem mellett dolgozom, és bevallom, a munkában jobb a home office – fűzte hozzá az egyetemista.

A jelenlegi helyzet egyébként azért is speciális a fiatalok számára, mert éppen azokkal vannak „összezárva”, akiktől fejlődési folyamatukban éppen elválni, eltávolodni igyekeznek.

– Nem ritka, hogy a szülők minél inkább próbálják bevonni a fiatalokat a közös családi életbe, azok annál inkább bezárkóznak. Ezért szerencsésebb teret és időt adni nekik – hívta fel a figyelmet a klinikai szakpszichológus. Scheitz Katalin kiemelte: ez azért fontos, mert egy egészségesen kapcsolódó gyermekből egészségesen távolodó kamasz lesz.

– Ha békén hagyjuk, maga fog előbújni, keresni a társaságunkat. A kamaszkor másik sajátossága, hogy ebben az időszakban kezdődik a személyes felelősségvállalás elsajátítása. Érdemes nem elvenni tőlük a kontrollt, nyaggatni őket a tanulással. Paradox módon sokakat motivál a távoktatás, jobb érzéseket kelt bennük, hogy rájuk van bízva, mikor és mennyit tanul. Érdemes bízni a kamaszokban, döntési szabadságot hagyni nekik, és kíváncsian viszonyulni kibontakozó felnőtt gondolataikhoz. Ez igaz a karanténon túl is – hangsúlyozta a szakember.

Az osztályfőnöki órák során sikerült elmélyítenie a kapcsolatot diákjaival

Tantárgy- és évfolyamfüggő az online oktatás hatékonysága. Gazdag Helga szerint a gyakorlati tárgyakat nehéz digitálisan tanítani, vannak azonban olyan tantárgyak, melyek kiválóan alkalmasak erre.

– Talán mondanom sem kell, hogy egy testnevelésórát nem egyszerű így levezényelni. A másik tényező, hogy hányadik évfolyamosokat tanít az ember. A tizedikesek és tizenegyedikesek jól veszik az akadályokat, a kilencedikeseknek viszont azért nehezebb ez a terep, mert nekik idejük sem volt ismerkedni, nem alakultak ki még az osztályközösségek – vélekedett a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium tanára.

– A digitális oktatás legproblémásabb része a számonkérés, ezt mindenkinek figyelembe kell venni. Amit ellenben pozitív tapasztalatként könyvelek el, hogy az osztályfőnöki órák jellege megváltozott: osztályfőnökként alkalmam nyílik minden, az osztályomba járó diákommal egyenként beszélgetni. Sorban felhívom őket, és ezáltal – bár digitálisan – elmélyülhet a személyes kapcsolatunk – magyarázta Gazdag Helga.