Duka Sándor kemény munkával jutott el oda, ahol most tart

Napjainkra jelentősen lecsökkent hazánk lóállománya, ezért is szeretné azt megerősíteni, növelni Duka Sándor, aki kemény munkával jutott el oda, ahol most tart.

– Jászkiséri születésű vagyok, ahol a lótartásnak komoly hagyománya van. Volt egy lovarda a közelünkben, ahová egy doboz kockacukor jelentette a belépőt – idézte fel Duka Sándor.

– Mivel igazi mélyszegénységben nőttem fel, 5-6 hónapba telt, mire összekuporgattam az árát, ami akkor 11,5 forint volt. De addig is folyton ott ültem a lovarda mellett, és figyeltem a lovakat. A ’80-as években lipicaival főként csak a ménesekben lehetett találkozni, de az akkori jászkiséri tanácselnöknek volt két csikója, amiket mindennap elmentem megnézni. Ekkor kezdődött a lóimádatom, de a legjobban a lipicait szeretem. Ez egy négyszáz éves, hazánkban nemzeti kinccsé nyilvánított fajta, amely hercegek, grófok, bárók lova volt. Amikor megnősültem, Újszászra kerültem, és kicsit eltávolodtam a lovaktól. Más területen dolgoztam, utána azonban sikerült vennem egy félvér lipicai mén, vagyis hím csikót, ami már akkor is nagy dolognak számított. Ez 1991-ben történt, és mint a gyerek, úgy vártam, hogy mikor mehetek már megnézni az állatot. Napokig nem aludtam.

A fekete lipicai igazi kuriózum

Sándor nem lótenyésztőnek, hanem inkább csikónevelőnek hívja magát. Mint mondta, hazánkban a többség még mindig a kupec kategóriába sorolja, holott nem megveszi a lovat, majd túlad rajta, hanem harminc év tapasztalatával a háta mögött értéket ad hozzá a csikókhoz. Hat hónaposan vásárolja meg az állatokat, de időnként olyan vad csikókat, hogy ő teszi rájuk az első kötelet. A lipicai fajta a legérzékenyebb a világon, Sándor mégis kezelhető, vezethető, simulékony lovakat nevel belőlük.

– Sokszor mentettem meg csikókat az elpusztulástól, ugyanis kifejezetten abba az irányba mentem el a vásárlásaim során, hogy próbáltam a legrosszabb bőrben lévőket elhozni, amiket aztán gyönyörű lovakká varázsoltam – részletezte Sándor.

– Minden évben tíz tiszta vérű lipicai mén csikót nevelek, amíg két és fél, háromévesek nem lesznek, és akkor adom el őket. Az anyakanca ménes Szilvásváradon található, de egy kiskunmajsai tenyésztőtől, Tabajdi Tibortól is vásároltam már, bár az nem volt egyszerű. 2016-ban láttam fényképen a csikóit, és amikor felhívtam, közölte, hogy már mindre van vevője. 2017. január első munkanapján újra felhívtam, de ugyanazt a választ kaptam.

Akkor már kezdtem azt hinni, hogy a személyem ellen irányul ez a fajta elutasítás, de nem adtam fel a reményt.

– 2018. január 3-án újra próbálkoztam, és ő boldogan vette fel a telefont, megköszönve, hogy hívtam, mert nem találta a mobilszámomat. Felajánlotta, hogy abban az évben az összes mén csikó az enyém lehet. Öt született, és közülük három fekete volt, ami igazi kuriózumnak számít, hiszen egész Európában körülbelül 3–4 fekete lipicai születik évente. Mindhárom fekete csikó hozzám került, és ezek alapozták meg a Duka Lipicai Farm hírnevét és becsületét. Akkor kikötöttem, hogy kettőt csak Magyarországra adok el, és szerencsére sikerült is. Amerikából ötezer euróval többet kínáltak volna érte, de a színérték és a génmegőrzés szempontjából is fontosnak tartottam, hogy hazánkban maradjanak – fűzte hozzá.

Külföldiek is veszik a lovait

Sándornak első magánemberként sikerült lovat eladnia az Egyesült Államokba, holott a tengerentúlon nagyon magasra helyezik a mércét minőség terén. Emellett került már tőle ló Dániába, Lengyelországba, Angliába, Új-Zélandra és Bolíviába is.

– Egyesekből ellenérzést vált ki, hogy miért nem maradtak ezek a lovak Magyarországon, de itt sajnos nem tudják, és nem is akarják őket megfizetni, illetve a külföldiek jobban értékelik a lipicait, mint a magyarok. Volt olyan, hogy egy húsz hónapos csikót 4500 euróért, vagyis közel másfél millió forintért vett meg egy amerikai. Manapság viszont már elmondhatom, hogy emelkedett a belföldi vásárlók száma a korábbi évekhez képest, így az általam felnevelt lovak körülbelül fele kerül csak külföldre. Idővel szeretnék majd csak és kizárólag belföldre csikót nevelni, hogy ezzel is növeljem, erősítsem a hazai lóállományt – hangsúlyozta Sándor.

Élményt szerez a gyermekeknek

A negyvenkilenc éves férfi mindezt a sikert kétkezi munkával, egymaga érte el, hiszen lemaradt arról a 2016-ban indult ötéves támogatásról, ami évi 700 ezer forinttal segítette az őshonos lófajták tartóit. Emellett termőföldje sincs, mindent meg kell vásárolnia, a zabot, lucernát, kukoricát, szénát és szalmát. Szerencsére Sándor nem a csikónevelésből él, hiszen sokszor nullszaldósra hozza ki a céget, de nem bánja, mert a lóimádata neki többet ér. Ezért is van az, hogy igyekszik a gyermekekkel is megszerettetni ezeket az állatokat. Legutóbb Újszászon, a Parkerdei családi napon lovaskocsikáztatta a gyerekeket.

– Szerettem volna élményt szerezni nekik, és akár ha csak egy gyermekkel is meg tudtam szerettetni a lovakat, akkor már megérte ez az egynapos rendezvény – hangsúlyozta Sándor.

– Most pedig azt tervezem, hogy a szabadidőm nagy részét a hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő vagy beteg, például autista gyermekekre fordítom. Újszászról, illetve a település harminc kilométeres körzetéből várom a családok jelentkezését, akik szívesen ellátogatnának a farmomra. Ugyanakkor ha szeretnék, elmegyek hozzájuk lovas kocsival, és mindezt ingyen. Próbálok minél több gyermeket élménnyel gazdagítani, szívesen szakítok rájuk időt. Emellett mindenkit szeretettel várok – ugyancsak ingyen – a farmon, ahol évente 30-40 látogatócsoport fordul meg, melyek létszáma kettőtől huszonötig terjed – tudtuk meg.

Mindent magától tanult meg

Sándor csak az általános iskolát végezte el, minden mást magától tanult meg, főként az internet segítségével. A hollandoktól leste el azt a taktikát, miszerint ha el akarnak adni valamit, nagyon szépen be tudják mutatni. Erre fekteti a fő hangsúlyt, ezért vásárolt egy olyan mobiltelefont, melynek kiváló minőségű a kamerája. Ezzel a vevő igényeinek megfelelő fotókat és videókat tud készíteni az állatokról.

– Egyszer kivittem egy fekete csikót a természetbe, elengedtem a Zagyva-torkolatnál, és ott lőttem róla fotókat, videókat, így szeretett bele az az amerikai hölgy, aki később megvásárolta. Úgy gondolom, olyan környezetben kell bemutatni az állatokat, ahol a legszebben mutatnak – mondta Sándor.

– A vevőim mindig teljes mértékben azt kapják, amit várnak, nem okoztam még senkinek csalódást. Ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen az elégedett vevő a legjobb reklám. Ezenfelül az internet is egy óriási, szinte ingyenes lehetőség, amit nem is hagyok ki. A Duka Lipicai Farm Facebook-oldalnak már több mint 4500 ismerőse, a Lipicai Lovak Szerelmesei privát csoportomnak pedig már közel 15 ezer követője van.