Soha nem felejti el a szajoli vasúti katasztrófa látványát

– Mikor döntött úgy, hogy tűzoltónak áll?

– A Kassai Úti Általános Iskolába jártam, ahol indult egy tűzoltó szakkör 1985-ben, amikor ötödik osztályos voltam. Akkor léptem át először a szolnoki tűzoltóság küszöbét, és gyakorlatilag abban a pillanatban elhatároztam, hogy tűzoltó leszek, így a tanulmányaimat már ennek megfelelően választottam meg. Elsajátítottam a gépszerelő szakmát, leérettségiztem, és a tűzoltótechnikusi végzettséget is megszereztem.

– Miért választotta ezt a hivatást?

– Mindig úgy éreztem, hogy ez egy nagyon szép hivatás, hiszen ha embertársaink bajban vannak, tőlünk várják a segítséget. Nagy öröm számomra, amikor segíteni tudok a bajbajutottakon. Ráadásul nem is vagyok az az egy helyben ülő típus, így nem tudnám magamat elképzelni egy irodában. Minden riasztás, minden eset más, más helyszínen történik más emberekkel, vagyis ez egy elég változatos munka. Ezért is döntöttem mellette.

– Melyek voltak a legemlékezetesebb esetek eddigi pályafutása során?

– Az elmúlt huszonöt évben számtalan különféle esethez kellett már vonulnom, de a legemlékezetesebb az 1994-es szajoli vasúti katasztrófa volt, ahol önkéntes tűzoltóként vettem részt a mentésben. A helyszínen huszonkilencen veszítették életüket.

Mindig azt mondom, hogy aki ott volt, soha nem fogja elfelejteni azt a látványt.

– Nem mindennapi esemény volt, és nagyon nehéz fizikai munkát kívánt tőlünk, hiszen 1994-ben még nem álltak rendelkezésünkre olyan modern műszaki mentőeszközök, mint most. Jelen voltam 1997-ben a szolnoki kőolajszékház tűzeseténél, 1998-ban pedig a kigyulladt jászberényi hűtőgépgyár oltásában vettem részt, ahol teljes terjedelmében, hatezer négyzetméteren égett az egész gyáregység. 2001-ben gépkocsival ütközött egy tűzoltóautó Szolnokon. A balesetben egy tűzoltó, valamint a gépkocsi sofőrje életét vesztette, további négy tűzoltó súlyos, egy pedig könnyebb sérüléseket szenvedett.

Itt a saját kollégáinkat kellett kiszabadítanunk az összeroncsolódott tűzoltóautóból.

– 2008-ban az Óballa melletti területen lezuhant és kigyulladt egy MI-8-as típusú katonai helikopter, melynek az oltásánál szintén jelen voltam egészségügyi személyzetként, valamint a mentésben is részt vettem. 2018-ban szolgálatparancsnokként az elsőnek riasztott tűzoltógépkocsival érkeztem ki a Törökszentmiklósi Mentőállomás esetkocsiját ért baleset helyszínére. A mentőautó egy busszal ütközött, és ketten vesztették életüket a helyszínen. Itt a mentős kollégákat kellett feszítő-vágó berendezés segítségével kiszabadítanunk az összepréselődött mentőautóból.

Ez az eset azért különösen emlékezetes számomra, mert személyesen ismertem mindenkit a balesetet szenvedett járműben,

részmunkaidőben ugyanis az Országos Mentőszolgálatnál dolgozom mentőtechnikusként. Nagyrészt esetkocsin teljesítek szolgálatot, így a bajbajutottak segítése a feladatom mentősként is, vagyis az egész életemet erre tettem fel.

– Hogyan tudja kezelni a megrázó eseteket?

– Aki ezt a hivatást választja, az tudja, mire számíthat, és pár hónap alatt megerősödik lelkileg. A 4-es számú főúton elég sok baleset történik, így gyakran látunk súlyos sérülteket és haláleseteket, de idővel megtanuljuk ezt kezelni. Ennek ellenére a korábban említett esetek mind megmaradnak bennem, és mindig itt lebegnek a szemem előtt.

– Az árvízi védekezésből is kiveszi a részét, ha szükséges...

– A nagy tiszai árvíz idején, 2000-ben tagja voltam egy önkéntes mentőegységnek. Megyénkből még a kunszentmártoni tűzoltók voltak jelen – szintén önkéntesként – a legveszélyesebb tarpai gátszakaszon, ahol homokzsákokkal próbáltuk megemelni a gát magasságát a helyi erőkkel közösen. Sajnos a teljesen átázott gát nem bírta a terhelést, közvetlenül mellettünk szakadt át. Bennünket már csak csónakkal, a Tisza felől tudtak kimenteni, és biztonságos távolságban partra tenni. Ezt követően egy héten keresztül éjjel-nappal mentettük a bajba jutott embereket, végeztük a kitelepítést és a tárgymentést.

– 2002 és 2011 között sajtóügyeletesként is tevékenykedett. Meséljen erről az időszakról!

– Mivel vonulós tűzoltóként 1995-től kezdve folyamatosan 24/48 órás munkarendben dolgozom, így szabadnapjaimon megbízással láttam el a sajtóügyeletesi, illetve fotós feladatokat. Ennek köszönhetően a szolgálatok után szinte mindennap még kivonultam egy balesethez, tűzesethez is. 2003-ban, amikor tűz ütött ki a szolnoki Hetényi kórházban, sajtóügyeletesként érkeztem a helyszínre, de az eset nagysága miatt azonnal beálltam segíteni a kollégáimnak, így az emelőkosárral én is részt vettem az emberek, gyermekek mentésében. Órákon keresztül dolgoztunk a mínusz tizenkét fokos hidegben.

– Milyen érzés volt átvenni a Magyar Ezüst Érdemkeresztet?

– Nem tudtam róla, hogy felterjesztettek erre a kitüntetésre, és meglepődtem, amikor megérkezett az értesítés. Természetesen örültem neki, és nagyon jólesett, hiszen huszonöt éves pályafutásom elismeréseként kaptam.

– Hogyan kapcsolódik ki a szabadidejében?

– Mivel a mentőknél is dolgozom, sajnos kevés a szabadidőm. Ha mégis akad 2–3 szabadnap, a Balatonra járok kikapcsolódni, hiszen szeretek utazni, főleg arra a környékre. Emellett sokat kerékpározom, napi 20–25 kilométert tekerek le, ha lehetőségem adódik rá.

Névjegy: Erdélyi Tibor

Erdélyi Tibor törzszászlós 1992–93-ban önkéntes tűzoltóként, külön engedéllyel vonulhatott a szolnoki hivatásos egységgel. 1993–94-ben a szolnoki repülőtéren tűzoltóként teljesített sorkatonai szolgálatot. 1994-ben a Kisújszállási Önkéntes Tűzoltóság tagjaként tevékenykedett, majd 1995. október 1-jén felszerelt hivatásos tűzoltónak. Beosztott tűzoltóként kezdett, majd gépkocsivezető lett, később különlegesszer-kezelő, 2013 óta pedig szerparancsnok beosztásban dolgozik. Emellett 2002-től 2011-ig a Szolnoki Tűzoltóság sajtóügyeletesi feladatait is ő látta el.

Több alkalommal vett részt tanfolyamokon előadóként, illetve újonc tűzoltók kiképzésében gyakorlati oktatóként.

A szajoli vonatszerencsétlenség után belügyminiszteri dicséretben részesült. 2006-ban az ország második legjobb tűzoltójának választották, míg 2013-ban Pintér Sándortól átvehette Az év tűzoltója elismerést. Idén pedig Áder Jánostól megkapta a Magyar Ezüst Érdemkeresztet.