2021.09.17. 17:25
Szenvedélyesen falja a távokat a martfűi futó
A „magyar tenger” körbefutását tervezi társaival a martfűi Gajdos Bernadett. A nevelőszülőknél élő tizennyolc éves diáklány rendőr szeretne lenni, és az egyetemi felvételire készülve szeretett bele a futásba.
Gajdos Bernadett (balról a második) testvéreivel és nevelőszüleivel igazi családdá értek
Fotó: P. Pusztai Nóra
– Ötévesen hoztak ide a négyéves tesómmal és a négyhetes öcsémmel. Anyáéknak előzetes karácsonyi ajándékok voltunk. És bár emlékszem, hogy nem igazán szerettem volna ideköltözni, az évek alatt mégis igazi családdá értünk – mesélte Gajdos Bernadett, aki a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató nevelőszülőinél cseperedett fel. Bernadett 2008-ban került testvéreivel együtt a martfűi Kocsi családhoz, ma utógondozottként él ugyanott.
– Itt vagyok otthon! Apa mindig azt szokta mondani, hogyha felmerül ez a téma, minket tényleg a gólya hozott
– tette hozzá mosolyogva.
A fiatal lány falja a kilométereket, ha futásról van szó. A nyári szünetben sorra szerezte az érmeket. A II. Trianoni Emléktusán korcsoportjában első lett, míg egy martfűi megméretésen másodikként ért célba. Jelenleg a tiszaföldvári Hajnóczy József gimnázium tizenkettedikes tanulója. Elsősorban azért szeretett bele a futásba, mert rendőr szeretne lenni.
– Apa, aki korábban rendőr volt, mindig rengeteg sztorit mesélt. Ezek hangulata magával ragadott, és megfogalmazódott bennem, hogy én is szeretnék egy jó csapat tagjaként ilyen kalandokban részt venni, ezért is jelentkeztem a tiszaföldvári gimnázium közszolgálati osztályába. A futást a továbbtanulás miatt kezdtem el – sorolta a motiváló tényezőket.
Bernadett szerint a rendőrök biztonságot nyújtanak, szeretné, ha ő is segíthetne embertársain, illetve ha a szükség úgy hozza, bizalommal fordulhassanak hozzá. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemre készül, jelentkezés előtt utánanézett a fizikai felmérés elvárásainak. Emiatt húzott futócipőt, és indul nap mint nap sportolni. Jelenleg társaival az UltraBalatonra készül, ahol a több mint kétszáz kilométert tizennégyen osztják majd meg.
– Elsőre azt gondoltam, hogy lehet, ehhez kevés vagyok, de a nyári eredményeken felbuzdulva látom, hogy egyre jobban megy – mondta.
Nehéz az elválás pillanata, máig emlékszik a tekintetükre
Kocsi Istvánék immáron húsz éve nevelőszülők. Három saját lányuk közül a kisebbek épp iskolába készültek, mikor a szülők elvégezték a szükséges tanfolyamot.
– Először csecsemők kerültek hozzánk, többségük alig pár hetesen érkezett, és körülbelül háromévesen ment el tőlünk. Eddig tíz gyermeket készítettünk fel örökbeadásra, és egy került vissza a vér szerinti szülőhöz, tehát hazagondoztuk. Nagyon nehéz volt elengedni őket, az autóból rám tekintő, szomorú szemükre egytől egyig emlékszem – mesélte Kocsi Istvánné.
Nem sokkal később érkezett családjukba a három testvér: Bernadett, Ildikó és István, hozzájuk csatlakozott később Pityuka, így a család jelenleg négy gyermekről gondoskodik.
– Sok emlék van a gyerekekben, amit a saját családjukból hoztak, de azt remélem, hogy itt vannak otthon – hangsúlyozta Piroska, aki nem bánta meg, hogy férjével nevelőszülők lettek.
A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató célja népszerűsíteni ezt a hivatást, hogy minél kevesebb gyermek nevelkedjen lakásotthonokban és minél többen kerüljenek Bettihez hasonlóan szerető családi környezetbe.