Szívügyének érzi a külterületi kápolna sorsát a falvai család

A minap teljes felújításon esett át az a kis kápolna, mellyel Rákóczi­falva és Rákócziújfalu között körülbelül félúton találkozhat az arra utazó.

– A fiam földterülete mellett áll ez a kis kápolna – árulta el Mészáros József, aki nyugdíjasként gyakran tud rá időt szakítani, hogy kijárjon rendezgetni az építményt.

– Volt egy felújítás 2014-ben, a következő évben fel is szentelték, onnantól mi vállaltuk el a karbantartását. Korábban Téglás atya volt nálunk a pap, ő hozatta be Erdélyből, Csíksomlyóról azt a Mária-szobrot, amivel azóta is találkozhatnak a látogatók. Három-négy éve lefestettem a tetőt, így már újra esedékes volt. De ugye csak öregszem én is, ezért a család már nem engedte, hogy felmásszak, de kaptunk szakemberi segítséget, így megtörtént a festés is. A padokat is rendbe tettük.

Mellette egy téesz­emlék­hely is látható, egykor ugyanis Rákóczifalván hatalmas termelőszövetkezet működött, amely József feleségének, Máriának is megélhetést adott.

– Amikor kimaradtam a nyolcadik osztályból, itt álltam munkába – kapcsolódott a beszélgetésbe a hölgy.

– A szántóföld szélén állt ez a kis kápolna. Az idősek sokat emlegették ezt az épületet, ami a téeszesítés előtt az itt húzódó birtokhoz tartozott. Így elhatároztam, hogy megnézem én is. Sajnos belül akkor már üres volt. Az itt lévő földtáblát vásárolta meg később a fiam. Akkor eszembe jutott a fiatalkori emlék. Hajdanán is nagyon sajnáltam, hogy sorsára hagyták a kápolnát.

Nyugdíjasként viszont már volt időm is ilyen dolgokkal foglalkozni, és arra gondoltam, mindenképpen fel kellene újítani.

– Csak ugye ez nagyon sok pénzt igényelt. Végül beszélgettünk róla a fiammal, hogy a helyi mezőgazdasági vállalkozóktól kérünk segítséget, akik a kezdeményezés mellé álltak, adtak is támogatást. A kápolnába azután készíttettünk Szent Rókus-képet is – mesélte Mária.

Neki köszönhető az is, hogy a kápolna mellett ma már egy emléktábla is áll, az egykori téesz idejét megidézve.

– Hatalmas földterület tartozott a termelőszövetkezethez, 2800 hektáron gazdálkodtak. Rákóczifalva voltaképp neki köszönheti felvirágzását, lassan mégis feledésbe merül, pedig szerintem, ideológiától függetlenül, nem ezt érdemli. Így felmerült, hogy csináltatunk egy kopjafát, márványtáblával. Most ezt is felújítottuk – mondta Mária.

József rendszeresen kijár a kápolnához, mindig van mit igazítani rajta. Felesége pedig takarítja, és virágokról is gondoskodik, melyeket otthon nevel.

– Itt fut a kerékpárút, így sok a látogató, nagyon kedvelik az átutazók – árulta el József. – Jönnek gyerekekkel is, megállnak itt, engem is gyakran kérdezgetnek. Most, hogy befejeződött a felújítás, afféle turisztikai gyöngyszem lehet – vélekedett.

Ma már nyoma sincs a kúriának

Hajdanán a Gorove család emeltette a kúriájukhoz vezető út mellett a Szent Rókus tiszteletére szentelt kápolnát, annak emlékére, hogy az 1831-es kolerajárvány, amelyet akkoriban dögvészként emlegettek, szerencsésen elkerülte a birtokot. Erről egy márványtábla is tanúskodik, melyet szintén felújítottak. A kúriának ma már nyoma sincs, csak a kis kápolna maradt fenn, és remélhetőleg még sokáig állni is fog. Mészárosék, mint hangsúlyozták, sorsát szívügyüknek tekintik, és amíg csak erejükből telik, gondozni fogják.