Szolnok kulturális kincseinek megóvásával szolgálja a várost

– Munkásságának mely részét ismerték el az Ezüst Pelikán díjjal?

– Talán azt, hogy kis lehetőségeim szerint igyekeztem kulturális és történelmi emlékeink megőrzésében közösségünk szolgálatára lenni. Azonban bármilyen megtisztelő is számomra ez az elismerés, meggyőződésem, hogy nem csak nekem szól. Sokak közös munkája is áll mögötte, akikkel igen megtisztelő módon együtt ténykedhettem.

– Amikor polgármester úrtól átvettem a kitüntetést, jelképesen ott állt mögöttem az Erdély Barátainak Köre Kulturális Egyesület, a Keresztény Kulturális Egylet és a Közösen Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért Egyesület, őket is elismerték ekkor velem együtt. De sok kiváló barátomnak, Vidra Sándornak, dr. Szalóki Istvánnak, Cserfalvi Józsefnek és a nemrég elhunyt dr. Hámori Józsefnek a városunkért végzett munkája is benne van ebben a díjban. Örülök, hogy velük együtt megtehettem azt, amire nekem lehetőségem volt.

– Okozott-e meglepetést a kitüntető cím odaítélése?

– Természetesen. Minden kitüntető cím mindig meglepetés, így jelen elismerés is az volt számomra.

– Milyen szándék vezérelte önt, amikor hosszú évekkel ezelőtt belefogott egy Szolnok múltjának emlékeit őrző gyűjtemény gyarapításába és annak közzétételébe?

– Ma divat az egyén központba állítása a közösség hátrányára. A kordivatnak megfelelően sokan elsősorban saját egyéniségük megvalósítását tartják fontosnak. Ezzel pedig leértékelődnek olyan kisebb és nagyobb közösségek is, mint a család, a szülőhely, a haza. Mély meggyőződésem, hogy bár saját személyiségünk építése is fontos, de a gyökerek elszakításával szegényebbek leszünk. Teljes életet csak közösségeink elfogadásával, tiszteletével, értékeinek gyarapításával és szolgálatával élhetünk. Ezt például Goethé­től Hamvas Béláig igen sokan szépen megfogalmazták mind a hazai, mind a világirodalomban.

– Talán megengedi, hogy ezzel kapcsolatban most egy kevésbé ismert, XVII. századi német költő, Angelus Silesius szavait idézzem: „Magának az eső sem esik, nap se süt, te sem vagy magadért, te is másért vagy itt.” Ezért én is úgy érzem, tennünk kell valamit kis és nagyobb közösségeinkért, nekem pedig, ha arra van lehetőségem, hogy gyűjtsem és gyarapítsam váro­sunk múltjának emlékeit, akkor ezt kell tennem.

– Egy elismerés pályánk mérföldköve is. Tevékeny szolnoki polgárként melyek a további tervei?

– Hatvan fölött már hajlamosabbak vagyunk a számvetésre, amire egy ilyen rangos kitüntetés különös alkalmat is ad. Amíg egészségem engedi, elsősorban eddigi tevékenységeimet szeretném tovább folytatni. Hiszem, hogy fiam, dr. Vincze András nemcsak az ügyvédi munkámat, hanem értékőrző és -gyarapító elkötelezettségemet is tovább viszi magával. Nem kizárt, hogy ezt nálam is színvonalasabban végzi majd, így idővel a helytörténeti gyűjteményünk is méltóvá válhat arra, hogy közgyűjteményben találja meg valódi helyét.