Két évtizedes barátság fűzi Gorbacsovhoz Zolcer Jánost

– Abonyban tartott előadást a napokban. Milyen apropóból érkezett a városba?

– Az Országos Könyvtári Napok keretében, a városi könyvtárban mutathattam be a „Gorbacsov titkai” című munkámat. A programon egy tizenkét perces filmet vetítettem le, részleteket olvastam fel a könyvemből, és számos fotót is láthattak a Szovjetunió Kommunista Pártjának egykori főtitkáráról az érdeklődők.

– Hogyan kezdődött a pályája, mit tudhatunk önről?

– Csehszlovákiában születtem 1956-ban, onnan harminc évesen disszidáltam Németországba. Röviddel ezután egy filmprodukciós céget alapítottam, amelynek 1991-ben húsz országban már kétszáz munkatársa volt. A vállalat elsősorban riport- és dokumentumfilmeket készített a nyugat-európai televízióknak.

– Mihail Gorbacsovval is a munkája révén ismerkedett meg?

– Tudja, egy filmproducer mindig azon töri a fejét, hogy miként tudna még érdekesebb, még színvonalasabb műsorokat készíteni. Húsz évvel ezelőtt azon gondolkodtam, hogyan lehetne bemutatni azokat a politikusokat, akik a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején megváltoztatták a világunkat. Gondolok itt George H. W. Bush amerikai elnökre, Helmut Kohl német kancellárra, Simón Peresz izraeli elnökre, Mihail Gorbacsovra, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkárára, valamint II. János Pál pápára. Akkoriban nagyrészt ők voltak a világ politikai életének kulcsfontosságú alakjai. Amikor azon kezdtem el gondolkodni, hogy ki lehetne a riportsorozatom alanya, akkor ötlött fel bennem Gorbacsov neve.

Nem sokkal később, a barátaimon keresztül meg is kerestem őt. Végül Bécsben találkoztunk, és felvázoltam neki, miről lenne szó. Az elképzeléseimre rögtön igent mondott, elindulhatott a közös munka. Hát így kezdődött az ismeretségünk.

– Máig baráti a viszonyuk.

– Természetesen. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, habár a koronavírus-járvány miatt mostanság nem tudunk személyesen beszélgetni. Utoljára 2019. decemberében találkoztunk. Túl van már a kilencvenen, ezért nehezen tud kimozdulni otthonról. A vírus miatt magától értetődő, hogy az orvosai féltik őt.

– Az egykori pártfőtitkár reformintézkedéseit az elmúlt évtizedekben igen sokféleképpen közelítettek meg. Ön szerint milyen ma Mihail Gorbacsov megítélése?

– Oroszországban nagyon rossz. Ott ugyanis úgy emlékeznek rá, mint aki szétverte a Szovjetuniót. Nyugat-Európa és az Egyesült Államok persze üdvözli, ünnepli őt, a Nobel-békedíj mellett több száz kitüntetést kapott az évek során. Tény, hogy a politikai átmenetet csak békés eszközökkel engedte levezényelni. Neki köszönhetjük továbbá azt is, hogy kivitette a Veszprém mellett tárolt atomrakétákat Magyarországról, és kivonta tőlünk a szovjet csapatokat. Később pedig engedélyezte a szabad választásokat. Azt hiszem, ennél nagyobb lehetőséget a szabadságra ritkán kap egy ország.

– Beszélgetéseik alkalmával felmerült, hogy milyen emlékeket őriz a magyarokról, hazánkról?

– Kellemes élmények kötik ide. Járt Magyarországon a nyolcvanas évek elején, de máskor is tiszteletét tette hazánkban. Magam is vendégül láttam őt Budapesten. Tetszettek neki azok a reformtörekvések, amelyek az évtized végén zajlottak, mint például a keletnémetek kiengedése Nyugat-Európa felé.

– Egy interjúban korábban úgy fogalmazott, hogy megadatott önnek az a lehetőség, hogy az egyik oldalán Gorbacsov, a másikon pedig Bush elnök foglaljon helyet. Milyen érzés volt egy ilyen társaság tagjának lenni?

– Elmondhatatlan, hiszen nem sok embernek adatik ez meg, még újságírónak is csak ritkán. Nem tagadom, szokni kellett az elején, hogy a világ sorsát meghatározó személyiségekkel mutatkozom. A hármasban lezajlott beszélgetéseink rendkívül tanulságosak voltak. Amikor ugyanis a két világhatalom főszereplője együtt nyilvánul meg, sokkal biztosabb, hogy pontos részletek derülnek ki az adott történelmi eseményről, és nem pedig külön-külön, az egyik vagy a másik fél szemszögéből ítéljük meg az elmúlt időszak történéseit.

– Miről folyt az eszmecsere a korábbi amerikai elnökkel és a szovjet vezetés első emberével?

– Nem csupán egyszer ültünk asztalhoz, több közös programon is alkalmam volt megismerni őket. Együtt mentünk hajózni, baseballozni, teniszezni, vacsorázni. Bush elnök egy régi élményét is megosztotta velem, miszerint a második világháborúban pilóta volt és lezuhant a gépével.

A közös beszélgetéseinken az is szóba került, hogy mi történt 1989. december 25-én Máltán, amikor a két nagyhatalom vezetője, Gorbacsov és Bush találkoztak. Gyakorlatilag ez a pillanat jelentette a hidegháború végét!

– „Gorbacsov titkai” címmel jelent meg könyve. Lesz folytatása?

– Mindenképpen. Hamarosan megjelenik a harmadik, átdolgozott kiadás. A korábbi találkozókból rengeteg történet maradt ki, ezért szeretném ezeket is feldolgozni. Továbbá más politikusokhoz kapcsolódó emlékeimet is papírra vetném.

– A világelitnél maradva, találkozott Helmut Hohllal és Simón Peresszel egyaránt.

– Szerencsésnek mondhatom magam, mivel velük is több hetet tölthettem. Helmut Kohllal bejártam Németországot és Moszkvába is ellátogattunk, Simón Peresszel pedig egyebek mellett a jeruzsálemi Siratófalhoz mentem el.

– Van olyan történet a politikusokhoz köthetően, amely kiváltképp megmaradt önben?

– Rengeteg érdekes pillanatot tudnék említeni, nem tudok csupán egyet kiemelni. A könyvemnek nem véletlenül adtam a „Gorbacsov titkai” címet. Hemzseg ugyanis az olyan emberi és politikai titkoktól, amelyek eddig nem kerültek szóba egyetlen memoárban sem, vagy legalábbis nem ilyen részletességgel. A művemet „dokumentummesének” neveztem el. Dokumentum, mert igaz, első kézből vett történeteket taglal. Mese pedig, mert úgy írtam meg, hogy az olvasó számára élvezet legyen az olvasása.

Nem történelemkönyvet, korrajzot vagy önéletrajzot akartam életre hívni, hanem igaz történetet 36 fejezetben.

– Egy egész fejezetet szenteltem annak, amikor 1969-ben Gorbacsov Csehszlovákiába látogatott. A brno-i fegyvergyárban a munkások hátat fordítottak és a hátsójukat mutatták neki. Döbbenetes, hogy mi történt az 1968-as prágai események után, amikor szovjet küldöttség érkezett az országba, hogy barátkozzanak a csehszlovákokkal. A munkások szó szerint hátat fordítottak a delegációnak. Gorbacsov számára ez volt az első, és legmeghatározóbb élmény arra vonatkozóan, hogy a Szovjetunió valamit nem csinál jól.

– Tudomásom szerint Gorbacsov is elolvasta a könyvét.

Igen, sőt, az előszót is ő írta hozzá. Tudni kell, hogy a mű egy úgynevezett hibridkönyv. Virtuális lábjegyzet és 120 videó is tartozik hozzá, amelyeket QR-kód segítségével lehet megtekinteni. Ezek főként arról szólnak, hogy milyen méreteket öltött az éhínség a Szovjetunióban a harmincas években, hol jelent meg a világban Gorbacsov és miket mondott, valamint hogyan énekelt szerelmes dalt a feleségének. A könyv elektronikus formában és hangoskönyvként egyaránt megjelent már.