Száz évvel ezelőtt született meg a Kunszentmártoni Torna Egylet

A Kunszentmártoni Torna Egylet alapítójának emlékét azzal a Veres Istvánnal idézzük fel, aki tisztes utódjaként a későbbiekben ugyancsak betöltötte a KuTE elnöki pozícióját. Múltidézőnkben segítségünkre volt továbbá Pálinkás Ferenc egykori városi sportvezető és főtanácsos, valamint Tóth László nyugalmazott angol férfi-női úri szabómester. Nekik köszönhető, hogy ajánlásukra Molnár Lajos és tevékenysége ma megtalálható a helyi értéktárban. 

Molnár Lajos 1898. február 14-én, egy helyi iparoscsalád hetedik gyermekeként született Kunszentmártonban. Ő volt a legfiatalabb a családban. Iskoláit Budapesten és Egerben végezte, kiváló eredménnyel. A fővárosban a Hadbiztosságnál 1919 és 1920 között számvevőségi tisztviselő volt, majd jegyzőgyakornok. Később Egerben végbizonyítványt szerzett a közigazgatási tanfolyamon. Tanulmányai után visszakerült szülőhelyére, ahol 1922-ben okleveles jegyzőként segédjegyzőnek nevezték ki. A nagyközség főjegyzői tisztségét 1934 és 1945 között töltötte be. 

Az első világháborút követően állami szinten is, elsősorban a leventemozgalom elindításával egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a fiatal nemzedékek megfelelő testi edzettségére 

– beszélt a kezdeti lépésekről Veres István. – A sport­szakosztályok létrehozása minden nagyobb településen a lelkes, kitartó sportembereken múlt. Kunszentmártonban Molnár Lajos volt az, aki tettre kész lokálpatriótaként maga mellé verbuválta a nagyközség sportszerető közösségét. 1922. január elsején ötletgazdagént, szinte egymaga megalapította a máig zöld-fehér színekben pompázó Kunszentmártoni Tor­na Egyletet. Az elnöki pozícióra őt kérte fel a Bozóky Álmos kereskedő, dr. Gulyás János orvos, Cseuz Gyula mérnök, Molnár László tisztviselő, Vincze László cipész, Blum Géza kőműves és Bozsik Gábor tisztviselő összetételű elnökség. A sportolók eleinte labdarúgókból, atlétákból, úszókból álltak. A futballisták a Körös-parti pályán, az úszók a folyóra telepített stégen, az atléták pedig jószerével mindenütt, ahol csöppnyi sík terep volt, kezdték meg a sportolást – emlékeztetett Veres István. 

A harmincas években már tizenhat szakosztály működött a KuTE égisze alatt. A klubba szerveződtek többek között a vívók, a motorkerékpár-versenyzők, a céllövők és a birkózók is. Később a teniszezők és a vízilabdázók is csatlakoztak a KuTE-hoz. Időközben a labdarúgók a Körös-partról a Liget utcába, az úgynevezett Levente-pályára költöztek, ahol futópálya, szertár, gondnoki lakás és egy nagy lelátó is épült a sportolók és az akár háromszáz főnyi nagyközönség számára. A Kunszentmártoni Torna Egylet a test mellett a lelket és a szellemet is edzette, hiszen mindinkább befogadó lett a kultúra számára is. A KuTE dalárdája, színjátszóköre és zenekara országos hírű volt 

– hangsúlyozta az egylet későbbi elnöke. Aki arról is szólt, milyen egyéb kezdeményezései voltak Molnár Lajosnak Kunszentmárton felvirágoztatása érdekében. 

Felsorolta, hogy Molnár Lajos főjegyzősége alatt a településen állampénztár létesült. A nagyközség Királyi Közjegyzőséget kapott. Kungya­lut, Istvánházát Kunszentmártonhoz csatolták. Felépültek az új hidak. Ötszáz új házhelyet osztottak ki díjmente­sen a település lakóinak. Megépítették az Oncsa (Országos Nép- és Családvédelmi A­lap) lakótelepet. Megkezdődött a település villamosítása és a Ve­zér utak megépítése, továbbá a csapadékvíz elvezetéséhez csatorna építése, járdák aszfaltozása, a Polgári Fiú- és Lányiskola beindítása, illetve a Fő tér rendezése. Mindezen intézkedések azt a reményt táplálták, hogy Kunszentmár­ton a Tiszazug központja, fénykévéje legyen. 

– Molnár Lajos 1972. június 5-én hunyt el, majd pedig június 9-én helyeztük végső nyugalomra a kunszentmártoni Felső-temető sírkertjében. Az volt a kívánsága, hogy koporsóját a KuTE labdarúgói vigyék, kísérjék utolsó útján. Kérését a klub akkori elnökeként teljesítettem. Emlékét mindörökre megőrzöm – hangoztatta Veres István. 

Akik még emlékeznek Molnár Lajosra

Édesapám, Pálinkás Gergely 1929-től 1949-ig a KuTE labdarúgója volt. Sokat mesélt Molnár Lajos főjegyzőről. Amikor tizenhárom évesen a klub kölyökcsapatában szerepeltem, Lajos bácsi még élt, és velünk is mindig szót váltott. Nagyon tiszteltük, és ma is tiszteljük őt 

– nyilatkozott az idén jubiláló KuTE egykori alapítójáról Pálinkás Ferenc volt sportvezető, főtanácsos. 

– Még idősebb korában is kijárt a labdarúgó-mérkőzésekre. Amikor a futballisták idegenben játszottak, a meccs estéjén a fiúk megérkezéséig a Fő téren várta a csapatot. Maximalista volt, de megjegyzései inkább mulatságosak voltak. Mindig visszakérdezett. Ha a srácok győztek, akkor azt, hogy „Csak ennyire?” Ha kikaptak, akkor pedig meghökkent: „Mit csináltak maguk?” Élete összeforrt a sporttal, mely egészen a haláláig kísérte – ezekkel a szavakkal ajánlotta be 2015-ben a helyi értéktárba Molnár Lajost és munkásságát Tóth László nyugalmazott angol férfi-női úri szabó.