2022.02.28. 19:55
Egy cipészmester örökségére épült a szolnoki városi könyvtár
Szolnok 1924. december 30-án a megyeszékhely képviselő-testülete közgyűlést tartott, melyen többek között megtárgyaltak egy fontos kultúrtörténeti ügyet. A jegyzőkönyv kivonata a következőt írja erről: „…Bejelentése annak, hogy néhai Kautz Károly szegényházi eltartott mintegy 1000 kötetből álló könyvtárát Szolnok város közönségének adományozta. Ezzel kapcsolatban indítványozza a tanács egy nyilvános városi könyvtár létesítését...”
Illusztrációfotót / Shutterstock
Az eddig megjelent tanulmányok egyöntetűen megállapítják, hogy a lokálpatrióta cipészmester adománya nemes cselekedet volt. A végrendelet által a közösségnek adott gyűjtemény rákényszerítette a várost, hogy ezek a művek egy majdani könyvtár alapját alkossák. Ennek méltó elhelyezését és gondozását pedig kiemelt figyelemmel kísérjék. A szolnoki könyvtár születését és történetét számtalan kiadvány és tanulmány mutatja be, de az alapítóról elég keveset tudunk.
Kautz Károly 1872. május 25-én, Abonyban látta meg a napvilágot.
A cipészmesterséget tanulta ki, és kezdetben Szolnokon dolgozott, de ezzel a tudásával nem tűnt ki kortársai közül. Nem is csoda, hiszen minden pénzét könyvekre, valamint kezdetben különböző találmányok modelljeire költötte.
A környezetében élők mosolyogtak rajta, amikor például egy vízikerékpár, vagy valamilyen repülő szerkezet ötletével állt elő. Egy találmányáról azonban pontos leírás maradt. 1904-ben, a fővárosban szabadalmat kért egy acetilénfejlesztő készülékre. A szerkezethez kis rajzot és leírást is mellékelt, de az alkotás további sorsáról nincs információnk.
Az utókornak azonban érdekesebb hatalmas könyvtára.
Egy ideig ugyanis Budapesten élt, de úgy döntött, visszaköltözik Szolnokra. Megkereste a város tanácsát, hogy minden vagyonát a városra hagyja, ha helyet adnak neki a szegények házában. A „minden vagyont” némi derültséggel fogadták a hivatalban, de mivel volt hely az intézetben, nem ütközött akadályba a különc susztermester elhelyezése. Csendben élte le életét, 1924. október 12-én, rövid betegség után hunyt el.
A meglepetés ekkor érte a megyeszékhelyt, mivel végrendeletében minden könyvét a városra hagyta. Az összegyűjtött művek elég értékesnek bizonyultak, mivel három regény kivételével mind tudományos kötet volt.
A gyűjtemény gondozását kezdetben Kiss Gábor árvaszéki ülnök végezte, aki lelkiismeretesen látta el feladatát. Még egy évtizednek kellett eltelnie, mikor 1934. november 11-én, a városháza dísztermében ünnepélyes keretek között megnyitották a Szolnoki Múzeum és Könyvtár gyűjteményét. A rendezvényen beszédet mondott dr. Tóth Tamás polgármester és a múzeum igazgatója, dr. Balogh Béla. Természetesen megemlékeztek az akkor már ötezer-hétszáz kötetes könyvtár alapítójáról, Kautz Károlyról is. Az irodalombarát cipészmester emléke azóta egy kissé halványult, éppen ezért éreztük szükségesnek szót ejteni róla születésének százötvenedik évfordulója kapcsán.
