Kilencvenéves lett a jászladányi születésű Bandi bácsi

Dr. Sziráki András – Bandi bácsi – 1932-ben látta meg a napvilágot Jászladányon, egy ötgyermekes munkáscsalád elsőszülöttjeként. A megélhetési gondok miatt már korán, tizenkét évesen munkát vállalt, többek között gépek karbantartási feladatait végezte. Innen ered a gépipar iránti vonzalma. Ki is tanulta a géplakatos szakmát, majd folyamatosan képezte magát, míg végül műszaki doktori címet szerzett. Neve kitörölhetetlenül egybeforr a Mezőgéppel, ahol vezérigazgatói posztig küzdötte fel magát, és neki köszönhető, hogy a megyei mezőgazdasági gépgyártás világhírűvé vált. 

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kereskedelmi és Iparkamara élére hétszer választották meg, immár huszonöt éve vezeti. A kamara a napokban szervezett elnökének születésnapi ünnepséget. 

Annyit tudtam, hogy a Garden Hotelbe kell mennem, ahol néhány elnökségi tag fog üdvözölni. Nagyon meglepett, mikor láttam, hogy tele a terem

– árulta el az ünnepelt.

Hatalmas megtiszteltetésnek tartom, hogy ennyien pozitívan ítélik meg, amit a hosszú évek során letettem az asztalra. De a siker nem magától jön, közös összefogással, sok embernek kellett ezért tennie. Szerencsés embernek tartom magam, hogy egyszerű család sarjaként rengeteget tanulhattam szorgalmas és igényes szüleimtől, tőlük tanultam meg a munka szeretetét. Az pedig éljen a lehetőségekkel, de becsülje meg azokat is, akik a gondjaira vannak bízva, a beosztottjait, el kell fogadni és tisztelni őket. Természetesen az is nagyon fontos, hogy az ember családi háttere is legyen rendezett, hogy nyugodtan mehessen reggel munkába. Nálam összeállt ez a kép

– vallotta dr. Sziráki András. 

Bandi bácsit kora ellenére fiatalabbakat meghazudtoló aktivitás és kiváló egészségi állapot jellemzi. Vajon mi lehet a titka? 

– Úgy gondolom, ez szerencse kérdése. A mi családunkban nemigen volt jellemző a betegség, szüleim is nagyon jó egészségnek örvendtek. Ötvenkét év és tíz hónap munkaviszony után úgy mentem el nyugdíjba, hogy egy napot sem voltam táppénzes állományban. Persze az embernek magának is kell tennie annak érdekében, hogy jól alakuljon a sorsa, és én mindig józan, mértéktartó voltam. 

Természetesen a hétvégén családi körben is megünnepelték a jeles évfordulót. 

– Nem panaszkodhatok, rendkívül összetartó családom van, még ha szerte az országban élnek is. A családi háttér rendkívül fontos. A feleségemet, Borbálát 1956-ban ismertem meg, azóta is kitartottunk egymás mellett. Azzal kapcsolatban, hogy még ennyi idősen is dolgozom, jogos kritika ér ugyan a részéről. Természetesen vele is törődöm, de amilyen munkacentrikus vagyok, sokkal több energiát fordítok a feladataimra, mint az emberek nagy része, így kevesebb idő jut rá. De amíg bírom és elfogadnak a kamaránál, addig kötelességemnek érzem, hogy tegyem a dolgom – foglalta össze az ünnepelt, aki életének történetét A tegnap minősége címmel megjelent szociografikus önéletrajzi kötetben is közzétette. 

Szívügye a mezőgazdasági gépgyártás

– Édesapámtól mindig azt hallottam: „a suszter maradjon a kaptafánál!”. Ezt követve soha nem felejtettem el, hogy közel állunk a mezőgazdasághoz – hangsúlyozta dr. Sziráki András. Nem véletlen, hogy a mezőgazdasági gépgyártást választottam, tulajdonképpen már gyerekként erre készültem. Apám azt mondta, hatéves voltam, mikor már egyedül felmásztam a traktorra. Meg is jegyezte, hogy ebből a gyerekből biztosan műszaki ember lesz. Igaza lett. Szeretem ezt a mesterséget, máig ehhez kötődöm, ebben mozgok otthonosan. Amikor a kamara megalakult, már akkor kapacitáltak rá, hogy vállaljak benne valamilyen szerepet. Nem bántam meg. És az, hogy megyénk a világpiacon is ismert tényezővé vált, többek között annak is köszönhető, hogy a hatvanas évek végétől a mezőgazdasági gépgyártásunk révén jelentős szereplővé váltunk. Ezeket a kapcsolatokat igyekeztem a köz javára fordítani, partnereket találni más vállalkozásoknak is.