Történet a csaposról, aki csak újságot olvasva tudott ebédelni

A szolnoki belvárosban, a Tisza-hídnál található csárda esetében – hasonlóan sok más vendéglátóhelyhez – több elődre tekinthetünk vissza. Helyén sokáig a Híd bisztró működött, előtte pedig az Utasellátó Állami Vállalat tanyázott ott. Az épület vendéglátós múltja valószínűleg 1929-re nyúlik vissza, a Szende család által építtetett jelenlegi lakóház földszintjén nyitott Horváth cukrászdával.

Szathmáry István

Az egykori Híd bisztró helye napjainkban Szolnok belvárosában Fotó: Mészáros János

Fénykora a hazai vendéglátás mélyrepülésével esett egybe

A mai nemzedékek legjobban az 1961-ben nyitott Híd bisztróra emlékezhetnek, ami ugyan nem tartozott a gasztronómia élvonalába, de jó fekvése miatt jelentős forgalommal büszkélkedett. A vendéglátóipari egység fénykora egybeesett a hazai vendéglátás mélyrepülésével, amikor a feketekávén simán át lehetett látni, a sör a csapba rejtett fadugónak köszönhette frissességet mímelő habját, és ha éppen nem járt arra ellenőr, akkor a röviditalok is nagyon alulról szemlélték a poháron levő hitelesítő mércét. Bár a régi, háború előtti osztályozás szerint nem a szerényebb kockás, hanem a fehér abroszos kategóriába sorolták a helyet, de ezzel együtt is a csontleves–rántott hús összeállítás jelentette a gasztronómia csúcsát, és a lassan kopó emlékezet szerint az ajtón belépő először a megszokott kocsmai bádogpulttal szembesült, mielőtt továbbment a tulajdonképpeni étterembe.

A mögötte álló, megtermett férfi volt a pult érdekessége

Az említett bádogpult egyik érdekessége sokáig a mögötte álló, megtermett, középkorú férfi volt, akit, ha a műszak végén szögre akasztotta a fehér köpenyt, sokan meg sem ismertek volna az utcán, főleg, ha valamelyik, akkor még meglévő konflis utasaként látják. A mindig választékosan öltöző, élesre vasalt nadrágban, tükörfényes cipőben parádézó úr ugyanis egyike volt azoknak a „hajótörötteknek”, akiket a történelem sodort a kocsmák, éttermek pultjai mögé. Legnagyobb meglepetést valószínűleg azzal keltett volna, ha elegáns öltönye helyett korábbi „munkaruhájában” mutatkozik, ugyanis korábban kitüntetésekkel dúsan dekorált repülőszázadosként tisztelték, aki frontszolgálata elismeréséül még a külföldieknek ritkán adományozott német Vaskereszttel is büszkélkedhetett. Mindebből a kocsmapult mögött nem sok derült ki, talán csak egyik furcsa szokása jelezte, hogy sokat megért emberről van szó. Máshogy ugyanis nem látták ebédelni, csak újságolvasás közben, amit az orvos írta elő a számára. A háborúban annyira megszokta az állandó készenlétet, hogy ha evés közben nem köti le magát, pillanatok alatt eltünteti az összes, előtte levő fogást... A hazai vendéglátásnak ez az évtizedekkel ezelőtti korszaka – mint említettük – ugyan nem a fénykort jelentette, de akkor sem volt híjával a vendéglők körül fel-felbukkanó érdekes sorsú embereknek.

Törzshely: még várjuk a további nevezéseket!

Olvasóink február tizennegyedikéig nevezhetik kedvenc Jász-Nagykun-Szolnok megyei törzshelyüket legújabb játékunkban. Hírportálunkon kitölthető az ehhez szükséges nyomtatvány, a véglegesítéshez a fotó feltöltése után három kategória közül kell választani (megyeszékhely, város, község). Február huszonnyolcadikán szavazással egybekötött nyereményjáték indul. A kategóriánként legtöbb szavazatot kapott hely egymillió forint értékű reklámcsomagot kap. A szavazók között százezer forint pénzjutalmat sorsolunk ki.