Ritka kincseket hoznak felszínre a szolnoki fémkeresők

Jelenleg harmincöt fémkeresős kutató segíti a munkánkat, ám ez a létszám változó. Érkeznek újak, és vannak, akik más elfoglaltság miatt már nem tudnak részt venni a programban – válaszolt megkeresésünkre a múzeum régészeti osztályvezetője. Kelemen Angéla arról is beszámolt, hogy számos kiemelkedő jelentőségű leletet köszönhetnek a fémdetektoros kutatásoknak. Köztük is a legérdekesebb talán az új régészeti állandó kiállításban is megtekinthető, Tiszajenő határában előkerült bronzkori aranylelet. De „nagy fogásnak” számított a Martfű határában fellelt középkori éremkincslelet is, ami szintén megtekinthető az április elején nyílt numizmatikai kiállításban.

Az osztályvezető ezután a fémkereső használatának jogi hátteréről tájékoztatta hírportálunkat. Tévhit ugyanis, hogy bárki bárhol alkalmazhatja az eszközt. 

A fémkereső műszer használatát az örökségvédelmi jogszabályok szigorúan szabályozzák. A jelenlegi rendelkezés szerint fémkereső műszert csak is az örökségvédelmi hatóság által kiadott engedély birtokában, és az abban leírtak alapján lehet használni. A jogszabály részletezi az engedélykérelem feltételeit is. Az egyik legfontosabb, hogy csak a terület tulajdonosának engedélyével lehet keresőzni egy adott területen, de az is fontos kitétel, hogy nyilvántartott régészeti lelőhelyen úgynevezett laikusnak egyáltalán nem szabad – hívta fel a figyelmet.

Megtudtuk, a talált leletanyagot minden esetben be kell szolgáltatni a területen régészeti gyűjtőkörrel rendelkező múzeumnak. A műszer jelzése után pedig csak azt a leletet szabad kiemelni a földből, ami a felszínen, vagy ahhoz közel, pár centiméterre van. Utána ásni, kvázi ásatást folytatni nem szabad. Ebben az esetben jelezni kell a múzeum régészének, aki szakszerűen feltárja a leletanyagot. 

Ne felejtsük el, hogy a régészet nem „csak” a leletanyag megtalálásáról szól, hanem ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, a lelet előkerülésének körülménye. Az a lelet, ami kikerül eredeti kontextusából, gyakorlatilag elveszett a tudomány számára – hangsúlyozta Kelemen Angéla.

A szakember hozzátette, a múzeumok, lőszermentesítő cégek és rendvédelmi szervek számára megengedőbb a jogszabály. Az előbbi esetében a szakmaiság megléte miatt, az utóbbi kettő esetében a magasabb érdekek miatt nem kell engedélyt kérni. Elég a tevékenységet bejelenteni a hatóságoknak. 

– A jogszabály – nagyon helyesen – lehetőséget ad a múzeumok számára, hogy az engedélyezési folyamatba „beleszóljon” azzal, hogy az engedélykérőnek meg kell szereznie az intézmény hozzájárulását. Ha ez nincs meg, akkor nem kap engedélyt. A velünk kapcsolatban álló önkéntesek egyébként csak akkor kapnak hozzájárulást, ha felvették a kapcsolatot a múzeumban a közösségi régészeti programmal foglalkozó kollégával. Először egy ismerkedési folyamat indul el, lehetőséget adunk ásatásokon, terepbejárásokon való részvételre, ahol a régész felügyelete mellett keresőzhetnek az érintettek – taglalta a szakember. 

Minden helyszín egyaránt fontos 

Kelemen Angéla kiemelte, általában ásatásokra, terepbejárásokra szokták hívni önkénteseiket. Kiemelt helyszín nincs, mindegyik egyaránt fontos. Az ásatásokon az utóbbi időben teljesen természetessé vált, hogy a humuszmentés előtt műszerrel pásztázzák át a területet. 

– Rengeteg, a szabad szem számára láthatatlan fémlelet bújik meg a humuszban, ami nélkülük elveszne, és a meddőhányón kötne ki. Az eddig ismeretlen lelőhelyek felderítésében ugyancsak hasznos az önkéntes fémkeresősök tevékenysége – összegezte gondolatait az osztályvezető.