Szolnoki Galéria

2022.06.27. 19:55

Feltárták a gepida temetők titkait a Szolnokon megjelent kötetben

Átkelők a túlvilágra – Két gepida temető a Közép-Tisza mentén címmel jelent meg tanulmánykötet a megyeszékhelyen, mely a Tiszaugnál és a Tiszapüspökinél talált leletekről közöl rendkívüli részleteket. A kutatási eredményekről, érdekességekről a mű szerkesztőjét, a Damjanich János Múzeum régészét, F. Kovács Pétert kérdeztük.

Hartai Gergely

F. Kovács Péter régész az általa szerkesztett Átkelők a túlvilágra című kiadvánnyal Fotó: Hartai Gergely

– Ezekben a napokban mutatták be a kiadványt a Szolnoki Galériában… 

– Valóban. A kötetet Kulcsár Valéria, a Szegedi Tudományegyetem docense ismertette. A múlt csütörtöki kerekasztal-beszélgetésen részt vett B. Tóth Ágnes, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára és Wilhelm Gábor, a Kecskeméti Katona József Múzeum régésze. 

– A könyvben számos érdekfeszítő fejleményről olvashatunk a gepida temetők kapcsán. Lezajlott a fogazatvizsgálat, publikálták a sérülések és a traumák elemzésének eredményeit. Milyen következtetéseket lehet levonni a kutatásokból? 

– A fogak tanulmányozása után választ kaptunk arra, hogy volt-e valamilyen betegsége az elhunytnak. Nem is gondolnánk, hogy a biológiai maradványok hány olyan információt hordoznak, amelyek korábban teljesen rejtve voltak a tudomány előtt. Feltárulhat előttünk az egykor élt ember életmódjának egy szelete. Ma már kísérletet tehetünk arra, hogy megmondjuk, mely tájegységben született a korszak embere, vagy meddig szoptatta őt az édesanyja. Ami a sérüléseket és a traumákat illeti, Tiszapüspökiben nagyon kevés traumás betegséggel szembesültünk. Inkább bakteriális fertőzések és életkorból adódó betegségek nyomait lehetett felfedezni. 

– Maradtak-e megoldatlan rejtélyek a kutatók előtt? 

– Természetesen. Érdekesség Tiszapüspökinél, hogy az elhunytak nagy részét fegyverrel temették el. Ez a tény a régészt rögtön gondolkodásra készteti: egyrészt azt látjuk, hogy rengeteg fegyver van a temetőben, másrészt viszont hiányoznak a klasszikus fegyverviseléssel, kardforgatással összefüggésbe hozható sérülések. Ezzel együtt más, megfejtésre váró kérdés is akad. Nagy előrelépés lenne annak feltérképezése, hogy a temetőn belül vannak-e rokoni kapcsolatok, hiszen ezáltal sokkal közelebb kerülnénk az itt élő közösség pontosabb megismeréséhez. Ezenfelül azt reméljük, sikerül majd megtudni, hogy mikor vették használatba a temetőt, és mikor alakították ki az első sírokat. Erre a kérdésre a szénizotópos vizsgálatok adhatnak választ. 

– A könyv részletesen foglalkozik a koponyatorzításos leletekkel. Vallási okokra vezethető vissza ez a tevékenység, vagy a kor „divatjának” részét képezte az eljárás? 

– Nincsenek bizonyítékaink arra vonatkozóan, hogy rituális szokás húzódik meg a torzítások mögött, ahogyan az sem igazolható, hogy egyfajta szépségideál elérését célozták a deformitással. Az azonban kétségtelen, hogy koponyatorzításra szinte mindenütt akad példa a világon. Így elsősorban Dél-Amerikában, Afrikában és Kelet-Ázsiában. A térségi leletek alapján úgy látjuk, hogy a Kárpát-medencébe a kelet-európai sztyeppékről és a Kaukázus környékéről érkezett a koponyatorzítás szokása, mely a hun korban vált elterjedtté. Ezt a szokást a gepidák is átvették. 

– Mennyire általános a tiszapüspöki temetőben a fej alakjának megváltoztatása? 

– Az elhunytak mintegy hetven százalékánál találkoztunk ezzel. A beavatkozásnak egyébként több szintje van. Előfordul, hogy annyira csekély mértékű a torzítás, hogy csak egy szakavatott antropológus veszi észre azt. Míg máskor annyira nyilvánvaló, hogy egy laikusnak is egyértelműen feltűnik a különbség. Tudni kell, hogy az eljárást nem választhatta az egyén, ugyanis sokszor már egészen kis korban elkezdték a fej „átformálását”. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor felmerül az egészségügyi kockázatok kérdése. Jelenlegi tudásunk szerint azonban nincs bizonyíték arra, hogy bármiben korlátozta volna őket a torzítás. Amit az antropológusok fel szoktak vetni az az, hogy extrém torzításnál az állkapocs használata nem tökéletes, fájdalmat jelenthetett a rágás. 

– A kutatók manapság egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a hajdan élt ember arcának megidézésére. Mire alkalmasak az arcrekonstrukciók? 

– Segítségükkel rendkívül részletes képet kapunk a vizsgált egyén vonásairól. Ezzel együtt mindig vannak pontosításra váró kérdések, mint a bőr tónusa, az arcszőrzet és a hajviselet meghatározása, melyeket nem tudunk tökéletesen visszaadni. Ellenben a szem színe – a megfelelő genetikai vizsgálatokkal – nagy pontossággal megállapítható. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában