Hazafias szellemben nevelkedett diákok kerültek ki a falaik közül

Bár a kisújszállási intézményről több adat maradt ránk, karcagi szomszédja az idősebb jogán is figyelmet érdemel. Első említése 1676-ból való, amivel megelőzi Kisújszállás 1717-es alapítási dátumát. A karcagi iskola élére abban az évben kértek rektort, vagyis vezetőt a Debreceni Kollégiumtól, de az időbeli különbségnél jelentősebb az a rokonságuk, hogy mindkettőt jórészt a földműves, gazdálkodó világból emelte ki és indította útjára gyakran nagyhírű tudóssá váló tanítványait, vagy belőlük nevelte ki a következő nemzedékek tanítóit, tanárait. 

Míg a kisújszállási gimnáziumról szóló film többnyire az első világháborúig tartó „boldog békeidőkről” szólt, Karcagra szintén egy korszakhatár, a polgári világ alkonyán élő jeles ember, dr. Gaál László gimnáziumigazgató életútjának felidézésével szeretnénk visszatekinteni. 

Gaál László 1891-ben született Karcagon, és változatos életútja végén, 1964-ben ugyanott hunyta le örökre a szemét. A gimnázium előtt a Kálvin utcai, úgynevezett Csengős Iskolában – amely az órák elejét, végét jelző kisharangról kapta nevét, és kinézetében a debreceni kollégium régi képét őrizte – egy szintén leendő tudóssal, Németh Gyulával együtt koptatta az iskolapadot. A későbbi iranista és a jövőbeni turkológus itt kötött életre szóló barátságot, aminek némi humoros mellékzöngéje is van. Gaál László fordította magyarra a perzsa irodalom alkotását, Firdauszi Sahname, vagyis Királyok könyve című munkáját, és ez a hatalmas mű a perzsa és török népek harcát örökíti meg.

Némi túlzással így szüremlett be Irán és Turán egykori küzdelmének visszfénye már a nagykunsági iskola falai közé is. Az előzményekhez tartozik, hogy mindkettejükre nagy hatással volt az iskola korábbi diákja, Györffy István, a néprajz professzora. Ő biztatta a kunok török eredetére való tekintettel a tizennégy éves Németh Gyulát a török nyelv tanulására, és a jászok észak-iráni származása okán mindez érvényes volt Gaál László perzsa tanulmányaira is. 

Gaál László a gimnázium után a kolozsvári egyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet, és nagykőrösi tanárságát követően a karcagi gimnázium tekintélyét megalapozó, a városban utcanévvel megtisztelt Horváth Ferenctől vette át 1928-ban az igazgatói széket. 

Húsz éven át, kényszerű távozásáig vezette a karcagi gimnáziumot, ahol H. Tóth Imre Horváth Ferencről szóló sorai szerint református és hazafias szellemben nevelték a diákságot, de emellett a kun öntudatot sem hanyagolták el. Ez olyan erős volt, hogy egyes visszaemlékezések szerint a nagykun református templomokban egészen a háború végéig kun nyelven is mondták az Úr imádságát, a Miatyánkat. Korának hagyománya szerint Gaál László munkássága sem korlátozódott kizárólag középiskolai hivatalára. Benne élt tudományterületének mindennapjaiban, nagyszámú, a perzsa kultúrát, a görög–római antikvitást felölelő fordítása mellett arra is volt gondja, hogy a fiatalság figyelmét ráirányítsa a nagykunsági tudósok kiemelkedő munkásságára. 

Ennek szellemében népszerűsítette például Németh Gyulának a honfoglaló magyarság kialakulásáról írt művét, vagy Györffy Istvánnak A cifraszűr című alapvető jelentőségű, máig élő hatású munkáját. 

Sajnos a történelem baljós fordulata, a pártszakemberek kommunista hatalomátvételt követő előretörése és az egyházi iskolák államosítása miatt Gaál Lászlónak időnek előtte el kellett hagynia igazgatói székét. 

Erről így emlékezett meg Bihari István akkori református lelkipásztor: „… hideg szelek kezdtek fújdogálni? Annyi biztos, hogy a régi rendszer tekintélyes személyeit váratlanul internálták a Bogdi Papp Sándor kúriájának pincéjébe. Ide került a tudós Gaál László gimnáziumi igazgató, ügyvédek, gazdák, rangos tisztviselők. 

Hála Istennek rövid idő múlva szabadon engedték őket. Gaál igazgató tovább folytatta csendben a lélekmentő munkáját. 1948. június 28.-ára összehívta a tanári kart, s a következő zárójelentést terjesztette a tanári kar elé: …Körülbelül 250 esztendeje annak, hogy ez az intézet, mint a református keresztyén nevelés és oktatás figyelemreméltó tényezője teljesíti hivatását(…) becsülettel megfelelt hivatásának, s küldött ki falai közül olyan közéleti és tudós egyéniségeket, akik országunk legjobbjai közé emelkedtek(...) 

Ezzel az iskolai évvel intézetünk(…) hitvallásos iskola jellege megszűnik, hogy helyet adjon a szociális jellegű állami iskolának(…) törekednünk kell, hogy az időálló s minden változással szemben értékesnek bizonyult lelki kincseket átvigyük az új keretek közé, s azzal is gazdagabbá tegyük az újonnan kialakuló társadalmat(…) Az egyház és iskola hivatali kötelékei elszakadhatnak‚ de a hitbeli kapcsolat nem szakadhat el soha. 

Nem is búcsúzunk. A templomban és egyházi életünkben ott leszünk régi helyeinken, változatlanul szolgálván az Úrnak. Ezzel az érzéssel és meggyőződéssel a karcagi református „Nagykun” gimnázium, mint hitvallásos református gimnázium utolsó tanári értekezletét, bezárom.” 

Nem sokkal később Gaál Lászlót felmentették az igazgatói tisztségből, de élete új korszakában tudományos hírneve egyengette pályáját. Az egyetem felkérésére ő alapította az ELTE iranisztikai tanszékét, és a bölcsészkaron tartott előadásokat szanszkrit, avesztai, óperzsa és oszét nyelvből. Majd 1957-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Klasszika Filológiai tanszékének élére hívták meg, ott volt tanszékvezető professzor a halálát megelőző esztendőig. 

Azóta újra nagyot fordult a világ, és közben Gaál László életének két fontos színtere, a Csengős Iskola és a gimnázium egyaránt újra visszakapta „hitvallásos iskola” jellegét. Mondják, hogy a régi épületek érezhetően sugározzák magukból múltjuk szellemét. E sorok írójának – aki ugyan a Karcagi Nagykun Református Gimnázium állami intézmény korában járhatott oda – lenne egy személyes hozzáfűzni valója az elmondottakhoz. Valójában sem Gaál László, sem nagynevű kollégái szelleme nem hagyták el teljesen egykori intézményük tantermeit. Annak visszfénye még az időközben átmenetinek bizonyult évtizedekben is mindvégig ott élt a falak között.