2022.11.06. 11:25
Beszóltak a hívek a sekrestyébe, hogy gluténmentes áldozóostyát kérnének
Egyre több a lisztérzékeny ember, s habár nem nagy mértékben, mégis növekszik azon hívek száma, akik gluténmentes ostyát kérnek a miséken. Általában elkülönítve, a többi áldozó előtt vagy után kerülhetnek sorra a gluténérzékenyek. Az ostyák beszerzése sem jelent problémát manapság.
Mátyás Imre plébános rendszeresen ad mentes ostyát
Fotó: MW
A katolikus papok egyre több helyen használják a miséken a gluténmentes áldozóostyát. Néhol csak egyet-kettőt, nagyobb egyházközségekben többet is. Van olyan kistelepülés, ahol egyetlen gluténérzékeny hívő van, aki maga szerzi be az ostyát, és átadja a papnak, aki a szertatás során Krisztus testévé változtatja azt. Az áldoztatás úgy történik, hogy vagy a többiek előtt, vagy azok után, külön kapják a megszentelt, gluténmentes ostyát.
Miért kell tartania egy hívő embernek attól, hogy baja eshet a hagyományos áldozóostyától? Horváth Sándor plébános szerint azért, mert a forma, a hordozóanyag megmarad. A Szent Személyt hordozza, de nem azonosul vele.
– Mióta pap vagyok, minden szolgálati helyemen találkoztam ezzel a problémával – számolt be róla Szép Attila plébános.
– Eleinte, amikor a gluténszegény ostyákat még nehezen lehetett beszerezni, akkor borral (szent vérrel) áldoztatták a lisztérzékeny testvéreket. Abban én még nem voltam érintett, most viszont rendszeresen jönnek olyanok, akiknek csökkentett gluténtartalmú ostyára van szükségük. Beszólnak a sekrestyébe a mise előtt, és mi egy külön edényben kikészítünk számukra annyit, ahányan vannak, és arra kérjük őket, hogy elsőként jöjjenek áldozni. A beszerzés tíz-egynéhány éve problémamentes – magyarázta.
– Svájcban szolgáltam 1995-től 2000-ig, és ott már akkor használtunk gluténmentes ostyát – ezt már Mátyás Imre plébános mondta.
– Most idehaza is beszereztem, kis tételben, mert alkalmanként egyre-kettőre szükség van. Néha előfordulnak aranyos történetek. Mint például, mikor valaki orvosi igazolást hozott. Erre persze egyáltalán nincs szükség, természetesen elhisszük bárkiről, aki mondja, hogy lisztérzékeny – mesélte mosolyogva.
Harmai Gábor az elsők között volt, aki itthon gluténmentes ostyával áldoztatott.
– A gluténérzékenység problémája nincs ráírva a hívekre, úgyhogy kérjük, szóljanak a papoknak! Én 2000-től, szentelésemtől fogva misézem gluténmentes ostyával. Eleinte az érintett hívek maguk vették meg azt, mise előtt behozták a sekrestyébe, a szentmisén elvégeztem az átváltoztatás szertartását, és áldoztak vele. Most az a gyakorlat nálunk, hogy 8–10 gluténmentes ostyát bent tartunk a tabernákulumban, és amikor az azt kérő hívek jönnek áldozni, abból kapnak. Egyelőre elenyésző a számuk, három templomban misézünk, vasárnaponként ötszáz áldozónk van, és egy kézen megszámolhatók a gluténérzékenyek. Az is egy lehetőség, ha valaki szent vérrel való áldoztatást kér. Ehhez viszont kell, hogy legyen a szentmisén egy külön kehely, mert a fő kehelyben a szertartás részeként, a föltámadás jelképeként egy kis darab ostyát bele kell ejtenem a miseborba. De a külön kehelyben lévő borral nem kell ezt megtenni, tehát az maradhat száz százalékban gluténmentes – ecsetelte.
Barsi Balázs ferences szerzetes is rendjén valónak tartja a gluténmentes ostya használatát.
– A bor megbuggyanhat, az ostya megpenészesedhet a tárolás során. Főleg a régebbi időkben fordult elő ilyesmi. Ezek anyagi dolgok, amíg a misén meg nem történik az átváltoztatásuk. Azt követően viszont Krisztus testének és vérének hordozói. Esszük és isszuk őket, de nem a gyomrunkba fogadjuk Istent. Akinek egészségi problémái vannak, joggal kérhet másféle hordozót, gluténmentes ostyát. Nem ezen van a hangsúly. Hanem azon, amit Krisztustól tudunk: a kenyér és a bor a szentáldozás során az én lényegemet közli a te éneddel.
