2022.11.27. 19:55
Korosztályukban szinte nincs kihívójuk, halmozza a sikereket a két fiatal
Igazi sikertörténet lett az övék, amely a kitartásról és az elhivatottságról szól.
Pintér Mónika és Pető Zoltán legutóbb egy szolnoki versenyen lépett parkettre, ahol a harmadik helyet szerezték meg. A fiatal lány szekrényének tetején már közel ötven kupa sorakozik Beküldött fotó
Versenytáncban remekel a martfűi Pintér Mónika és partnere, Pető Zoltán. A tinédzserek szabadidejük nagy részét a próbateremben töltik, a befektetett munkát sorra siker koronázza. A magyar bajnokságokon korosztályukban szinte nem is akad kihívójuk. Legutóbb a megyeszékhelyen léptek parkettre.
A tizenegy éves Pintér Mónika a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató egyik nevelőszülőjénél cseperedik. Alig hároméves volt, amikor Martfűre került testvéreivel.
– Először intézetben voltam, onnan egy családhoz helyeztek el, majd másfél évvel később költöztem Erzsike nénihez – mondt, majd a szót a nevelőszülő, Kollár Józsefné vette át.
– A gyerekek heten vannak testvérek, nálam három férőhely volt, a szomszédban kettő. Később bővült a helyek száma, ekkor próbáltuk meg a testvéregyesítést. A sorstársaihoz hasonlóan a hozzám került fiatalokat is azért emelték ki a családjukból, hogy jobb körülmények között élhessenek. Nekünk, nevelőszülőknek az a feladatunk, hogy a tehetséget kihozzuk belőlük – vallja.
Arra is Kollár Józsefné emlékezett vissza, hogy Mónika már óvodásként beleélte magát a táncba, amint lírai zenét hallott. Elsőben már az élete részévé vált ez a mozgásforma.
– Iskolásként alig várta, hogy hétfő legyen, eleinte nem is értettem miért, aztán kiderült, hogy a táncóra volt neki ennyire fontos. Azután nem volt megállás. Mióta Zolival táncol, az ő családja sokat segít az utazásokban, de az edzésekre is ők hordják a gyerekeket – mesélte.
– Amikor belecsöppentem a tánc világába, nem volt kérdés, hogy szerelem lesz – egészítette ki Mónika. – Nagyon tetszett a közönség. Az érzés, amikor táncolok, igazán felszabadító.
Versenyről versenyre standard és latin táncokból készülnek, a parkettre lépést izgalommal teli bemelegítés előzi meg. Partnerével, Pető Zoltánnal legutóbb Szolnokon bizonyítottak, erős mezőnyben a harmadik helyen végeztek.
– A megméretés előtt már egy órával megkezdtük a ráhangolódást, gyakoroltuk a lépéseket is, a standard esetén tánctartásban álltunk. Összességében én jobban szeretem a latinos koreográfiákat, azok pörgősebbek. Legszívesebben a szambát táncolom – magyarázta Mónika.
A fiatalok igen tehetségesek, Mónika szekrényének tetején már közel ötven kupa sorakozik. A fiatal lány példaképének tekinti tánctanárait, Prozlik Annát és Kósa Andrást, akiknek sokat köszönhet.
– Többször voltunk már magyar bajnokok, az országos viadalokon rendre a dobogón végzünk – sorolta. Elmondása szerint még mindig szívesen emlékszik vissza az első olyan alkalomra, amikor a legfényesebb serleggel térhettek haza. Persze a sikernek ára van, a fiatalok szinte minden délután próbálnak, hogy a versenyeken jól teljesítsenek.
– Keddenként, a latintánc-edzések alkalmával sorozatozni szoktunk, sokszor eltáncoljuk a lépéseket, majd tíz perc szünet és újabb egy óra, amikor a standardok következnek. A többi napon fekvőtámaszozunk, lépcsőzünk, erősítünk, fontos az állóképesség – hangsúlyozta.
A versenyeken a pontozóbírók nem elégednek meg a tökéletesen kivitelezett lépésekkel, számít a test-, kéz- és nyaktartás, sőt, még az arckifejezés is.
– Úgy érzem, jobban teljesítek a versenyeken, a figyelő szemek motiválnak – vallja Mónika, akinek hőn áhított vágya, hogy világbajnok lehessen, ám tánctanárként is szívesen dolgozna.