A kukorica egész évben „sláger”, nem érdemes más, drágább csalira váltani

Ratkai Miklós főként a Tisza Kisköre alatti szakaszán csalogatja horogra a folyó halait. 

– Tudni kell, hogy ilyenkor a halak már keresik azokat a helyeket, ahol télire összegyűlnek. Megfigyelhető, hogy vannak a folyón vonulási útvonalak, ehhez persze rendszeresen lent kell lenni a víznél. Az őszi, lehűlő vizekben árulkodó jel, hogy hol fürdenek, ugrálnak a pontyok, majd ahogy egyre hidegebb a víz, ezek az árulkodó jelek elmaradnak – avatott be a halkeresés titkaiba. 

– Vannak olyan helyek, ahol főként az apróbb termetű pontyok állnak össze a tél közeledtével, és van, ahol a nagyobbak, a „10 pluszosak”, vagyis a tíz kiló felettiek. Ezeket a helyeket érdemes megjegyezni, ha az a célunk, hogy akár még decemberben is tudjunk fogni belőlük. Ha a jó helyen horgászunk, ahol valóban ott vannak a halak, nagyon keveset kell várni az első kapásig. De ha rossz helyet választunk, akár hetekig is próbálkozhatunk, mire fogunk egy pontyot. Azt azonban tudni kell, hogy a Tisza más, mint egy horgásztó, ahol ritkaságként tartják számon már a novemberi pontyfogásokat is. 

A teszthorgász fölöslegesnek véli, hogy drága, „csoda-csalikat” vessünk be. Szerinte a bojli is fölösleges, fontos viszont a rendszeres etetés. 

– A nyáron nagyon sikeres főtt kukorica ilyenkor is beválik, csak a szemes takarmányból álló etetőanyag mennyiségét kell visszafogni, minimalizálni, különben hamar jóllakik vele a hal. A túletetésnél láthatjuk, hogy ott a ponty a helyszínen, bebólint a bot, csak épp a hal nem veszi fel a csalit. Én ilyenkor, ősz végén egy-másfél kilogramm kukoricát használok el három órányi horgászat alatt. A helyszínre érve bedobok négy-öt marékkal, majd tizenöt-húsz percenként még egy-egy marékkal.

Mint mondta: az idei no­vemberi pontyok láthatóan jól tápláltak, biztos, hogy rengeteget tudtak magukhoz venni kedvelt táplálékukból, a vándorkagylóból. Bár a szakirodalom szerint 60–40 százalékos arányban fogyasztanak állati és növényi eredetű táplálékot, úgy véli, nyáron főként kagylón élnek. És mivel hasonló a mérete, mint a vándorkagylóé, a kukoricát csak összetévesztik vele. De vajon milyen felszerelést célszerű bevetnünk ősz végén? 

– Kétféle végszereléket alkalmazhatunk – javasolta Rat­kai Miklós. 

– Egyik, a csúszóólmos szerelék, amelynél az ütköző alatt úgy harminc centiméterre van a pon­tyo­zó­horog. Másik a végólmos szerelék, ennél az ólom fölött húsz centire kötjük a pon­tyo­zó­horog előkéjét. A horog legyen minél kisebb. Én 1.0-t használok télen, ezt fel tudja venni a nagy hal is. Az ólom súlyát a víz sodrásának megfelelően kell megválasztani, a horgászbot dobósúlyát is figyelembe véve. Én általában csónakból horgászom, így csak a folyóval párhuzamosan, lefelé kell dobnom, ezáltal a legkisebb ellenállást kell tanúsítania a sodrással szemben, aminek nagy előnye, hogy nem zúg, rezeg a zsinór, a hang nem zavarja meg a halakat. 

– A zsinór vastagága is területfüggő. Ha akadós helyen próbálunk halat fogni, maximum 30-as főzsinórt használjunk. Nagyon vékony viszont nem lehet, a megakasztott halat meg kell tudni fékezni, hogy ússzon be az akadók közé. Ha viszont tudjuk a pontyot engedni, elég a 25–28-as főzsinór is. Az orsónál ajánlott szem előtt tartani, hogy a nyári horgászathoz képest lazábbra kell állítani a fékeket, hogy a hidegben is le tudja reagálni a pontyok megszokott kirohanását – sorolta a technikai tanácsokat. 

– Persze a Tisza egyes szakaszait is nagy különbségek jellemzik: vannak lassabb és gyors folyású szakaszok, akadós részek, eltérő mederfenék. A víz folyásának gyorsasága, a vízoszlop nyomása, a víz átlátszósága mind befolyásolja nemcsak a ponty, de a többi hal kapókedvét is. 

Azt is elmondta, hogy a kapások erősségéből még nem következtethetünk a hal méretére. 

– Nyáron is tapasztalunk kisebb halak esetén is vehemens kapásokat, de olyan gyengéket is, mintha csak egy tízcentis keszeg kóstolgatná a horgot, miközben egy tíz kiló feletti ponty van a horognál – figyelmeztetett. Hozzátette: most 10 fok körüli a víz hőmérséklete, érdemes még egy pontyozó véghajrát betervezni. A 4–6 fokos Tiszában is érdemes még pontyozással próbálkozni, mert jó eséllyel meglesz az eredménye.