2023.02.10. 19:55
A „szolnoki Marie Curie” ma is lelkesen szervezi a versenyeket
Elsőként kapta meg a tehetséggondozásban kiemelkedő munkát végző szakemberek elismerésére 2013-ban megalapított Bonis Bona díjat dr. Török Istvánné szolnoki pedagógus. Az elmúlt évben az a Magyar Tehetséggondozó Társaság is elnyerte a díjat, melynek 1989-ben egyik alapító tagja volt. Törökné Erzsébet neve azonban mégiscsak a Curie Alapítvánnyal forrt össze, melynek kezdetektől kuratóriumi elnöke.
Dr. Török Istvánné Erzsike, a Curie emlékversenyek szülőanyja több évtizede a tehetséggondozásban leli hitét és örömét
Fotó: Mészáros Géza
Egyáltalán nem túlzás Törökné Erzsike esetében a „szolnoki Marie Curie” megnevezés. A kémia, környezetvédelem, matematika és rajz tárgyakból kiírt országos Curie emlékversenyek ötletanyjaként, főszervezőjeként minden, a programban résztvevő pedagógus és szakember majdhogynem eképpen (is) ismeri a nyugalmazott szolnoki pedagógust. Erzsike túl van a hetvenen, de semmilyen jele nincs rajta az idő múlásának. Lelkesedése a tehetségek felkarolása iránt napjainkban épp annyira élénk, mint amikor még kémiát és matematikát tanított a kisdiákoknak az Abonyi és az Újvárosi iskolákban. Vendégségbe érkezésünkkor Bodza nevű kutyusa heves rajongással fogadott bennünket. A fehér golden retriever izgága boldogságát csak gazdája tudta csitítani…
– Maradj nyugton Bodza, hozzám jött a vendég! – fogta vissza méretes csahosát Erzsike, míg át nem léptük a Curie alapítvány Szél utcai kicsiny és szerény kinézetű „székházának” küszöbét.
Dr. Török Istvánné a rendszerváltás körüli években alapozta meg a Curie emlékversenyek ma is kiválóan működő rendszerét és építette ki hálózatát.
Az egyszemélyes, alulról jövő és építkező kezdeményezés hamar elnyerte mások tetszését is. Ezért aztán a kezdetektől csapatban dolgozik, hiszen értő és hozzá hasonlóan lelkes társak nélkül aligha zakatolt volna akkor és jelenkorunkban is a gépezet.
– A Curie emlékverseny-sorozat, több mint harminc évvel ezelőtt, általános iskolás diákok kémia tantárgyi ismeretek megmérettetésével indult, később bekapcsolódtak a középiskolások is. Már a kezdetekben országos volt az esemény. Néhány év múlva, a versenyek sikere láttán jöttek a megkeresések egyéb tárgykörökben érintett pedagógusoktól, szakemberektől. A kémiát követték sorban a környezetvédelem, majd a matematika emlékversenyek, melyeket ugyancsak a tehetséggondozásban elszánt munkát végző kollégákkal tudtuk megszervezni. Itt, az alapítvány telephelyén, a közvetlen környezetemben két ember dolgozik főállásban.
A minimális fizetségért, főleg köszönetnyilvánítással jutalmazott feladatírókon és lektorokon kívül, velem együtt mindenki más az egymástól kapott vállveregetésért, saját örömünkre és a gyermekek fejlesztése érdekében tevékenykedünk
– vallott mosolyogva hitének és vállalásának nehézségeiről is Erzsike.
– A Bonis Bona-díjat ugyan név szerint én kaptam, de annak dicsőségét azonnal megosztottam a kollégáimmal. Ugyanezt az elismerést kapta meg tavaly a Magyar Tehetséggondozó Társaság, amely szintén egy nagy csapat hatalmas, közös sikere. Azonban mindannyiunknak az az igazi visszajelzés, egyfajta kitüntetés, amikor visszahalljuk, hogy versenyzőink mára mire jutottak. Nekem például vannak egykori tanítványaim, akik egyetemen tanítanak, vagy éppen gyógyszerészek, vegyészek, kutatók lettek. Hálás vagyok azért is, hogy az utcán, üzletekben messziről megismernek, rám köszönnek, s felelevenítik a diákéveket vagy a Curie emlékversenyeket – magyarázta munkájának értékét dr. Török Istvánné.
