Talán csak évszázadok múlva kerül elő az az időkapszula, amit elástak a szolnoki diákok

Hogyan lesz egy „egyszerű” iskolai feladatból történelem? A Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium 7.g osztályának tanulói adtak választ a kérdésre csütörtökön reggel. A diákok egy időkapszulát készítettek, melyet az iskola udvarán helyeztek földbe a jövő nemzedékének „ajánlva”.

– Most leteszik a földbe a gyerekek, aztán valamikor, valaki majd megtalálja. Őszintén szólva nem szeretnénk semmiféle utalást tenni rá, hogy itt egy időkapszula lapul, rábízzuk az időre, a véletlenre, hogy mikor kerül az felszínre és remélhetőleg érdeklődő kezekbe, szemek elé – mondta el a kapszula földbe helyezésekor Balog Zsolt, az intézmény igazgatója.

Hogy ez mikor történik meg, az még talány. Azt azonban készségesen elárulták a diákok, hogy mik kerültek a jövőnek szánt tárolóba. 

– sorolta Wilhelm Csanád.

– Igyekeztünk az emberi kapcsolatokat is megjeleníteni. Arról is írtunk, hogy milyen az osztályközösségünk, hogyan működnek a barátságok a mai világban. Természetesen kézzel írt levelek, dokumentumok is kerültek a kapszulába, de tettünk melléjük háromdimenziós fotókat, például az iskolánkról is. Igyekeztünk minél több témakörben alkotni – részletezte a munkát Futaki Adél. 

– S hogy miért fontos ez szerintünk? Én úgy gondolom, hogy minden ember szeretne a jövő számára „nyomot hagyni” magáról. Persze az igazi az lenne, ha látnánk, miként reagálnak száz vagy akár kétszáz évvel később az akkori diákok. Bízunk benne, hogy csodálkozva és örömmel fogadják majd azok, akik megtalálják ezt a kapszulát – tette hozzá Adél.

De hogy honnan is jött az időkapszula ötlete? 

– Tulajdonképpen egy órai témából indult. „Mit hagynátok az utókorra?” Ez volt a témakörünk, amiről beszélgettünk és gondolkodtunk. A kérdést azonban olyan izgalmasnak találták a diákok, hogy felmerült az időkapszula készítése – mesélt az ötlet születéséről Hecker Anikó. Az erkölcstan-tanárnő természetesen nem állt az elhatározás útjába. 

– tette hozzá a pedagógus.

A gyerekek eközben elhelyezték az időkapszulát a földben, felváltva fogták a lapátot, s mindenki tett egy kis földet rá. 

– Igazán büszke vagyok rájuk! Jó kis csapat. Ötleteltek és kiválóan megoldották ezt a feladatot is – szólt elismerően a harminc fős közösségről osztályfőnökük, Molnár Krisztina.