Igazgató, alpolgármester, fociedző – mindent Kunhegyesért tesz Vincze László

Nincs olyan a városban, aki ne ismerné, vagy személyes élmény ne kötné hozzá. Vincze László közel három évtizeden át pedagógusként, egy évtizeden át iskolaigazgatóként, 2006 óta pedig Kunhegyes alpolgármestereként vállal szerepet a helyi közéletben.

Ujvári László

Vincze László Kunhegyesért dolgozik, amíg ereje engedi

Fotó: Ujvári László

Győrben a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola első évfolyamának tagjaként szerzett diplomát, majd rövid szolnoki kitérőt követően nagy örömére 1979-ben került vissza szülővárosába mint a Mezőgazdasági és Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára. Azóta meghatározó szerepet játszik a város közéletében, úgy tanárként mint magánemberként. Lokálpatriótának tartja magát, nem kérdés tehát, hogy tettre kész-e a település érdekében.

Kötődtem a Nagykunsághoz, a szülővárosomhoz, ezért arra törekedtem, hogy visszakerülhessek. Győrben a faliújság tele volt álláshirdetésekkel. Győrtől Szombathelyen át Sopronig bárhol elhelyezkedhettem volna, de Szolnokot választottam

– adott választ arra a kérdésre, hogy miért hagyta ott a Kelet-Magyarországhoz képest már akkor is sokkal fejlettebb nyugati országrészt.

– A rendszerváltoztatás után az első testületben önkormányzati képviselőként dolgoztam. Ez két cikluson át, 1998-ig tartott, majd 2006-ban tértem vissza a közéletbe – idézte fel a pályaívét hírportálunk kérdésére Vincze László.

1990 és 2000 között iskolaigazgatóként dolgoztam, ami teljes embert követelt, ezért az 1998-as önkormányzati választáson már nem indultam – magyarázta, hozzátéve: akkoriban az átalakuló politikai és gazdasági környezetben bizonytalan volt a középiskola és a szakképzés jövője, ezért nagy eredménynek tartja, hogy sikerült megtartani az intézményt.

– Eleinte képesítés nélküli pedagógusként dolgoztam, műszaki jellegű tárgyakat tanítottam, például műszaki rajzot és anyagismeretet. Néhány évvel később, 1983-ban szereztem pedagógusi diplomát Győrben, 2001-ben pedig mint közoktatás-vezető végeztem főiskolát – idézte fel.

Nemcsak pedagógusként, hanem utánpótláslabdarúgó-edzőként is éveken át szolgálta a várost, amit végül bokros teendői miatt hagyott abba. Két ciklust követően, 2000-ben a megromló egészségi állapota miatt már nem vállalta az igazgatói megbízatást sem. Koordinációs és mozgásszervi tünetek gyötörték, mint később kiderült, gerincsérv húzódott meg a sokasodó problémák mögött. Néhány éven át még óraadó tanárként dolgozott, 2006-ban pedig indult a helyhatósági választáson.

– Ennek már idestova tizenhét éve, azóta alpolgármesterként dolgozom Kunhegyesért – jegyezte meg.

Egykori tanárát, későbbi kollégáját, Szabó Andrást választották meg polgármesternek, ő kérte fel helyettesének, amit örömmel fogadott el. Azóta ketten viszik Kunhegyes ügyes-bajos dolgait. Nehéz út áll mögöttük. Mikor átvették a város irányítását, komoly adósságállomány szűkítette az önkormányzat mozgásterét, lehetőségeit. Más települések példáját követve kötvénykibocsátás mellett döntöttek, így Kunhegyes megmenekült a csődtől. Végül a magyar kormány 2011 és 2014 között az adósságkonszolidáció keretében átvállalta az önkormányzatokat terhelő adósságállományt, ami Kunhegyest is levegőhöz juttatta.

– Ekkor nagy lendületet vett a város, minden pályázati lehetőséget megragadtunk, s ezek közül elég sokat el is nyertünk. Pályázati forrásból sikerült megoldani a várost addig sújtó belvízproblémát is – foglalta össze Vincze László. Megújították a városközpont arculatát is, számos közintézmény korszerűsödött, a közúthálózat is jelentős fejlődésen ment át. Sőt, idén egy újabb nyertes pályázatnak köszönhetően végre az utolsó még útalappal rendelkező út is szilárd burkolatot kap.

Ezek mind olyan eredmények, amelyekre büszke lehet nemcsak a városvezetés, hanem a teljes lakosság. Nem beszélve a Kakat-ér rendbetételéről, a piac megújításáról vagy a Városháza patinás épületének a korszerűsítéséről

– sorolta, aláhúzva: az elmúlt másfél évtizedben pályázati úton elnyert támogatások összege mára meghaladja a tízmilliárd forintot.

Pedagógusi, igazgatói és városvezetői munkája mellett sokáig tartott lovakat, kutyákkal is magas szinten foglalkozott. 1972-ben vásárolta első kutyáját, egy boxer fajtát, majd az 1990-es években már nemcsak hobbiból, hanem tenyésztőként működött. Folyamatosan járta a különböző kiállításokat, több nemzetközi díjnyertes kutyája is volt, s elérte a bronzkoszorús mestertenyésztő címet. Fizikai állapota miatt hagyott fel a tenyésztéssel. Gyermekkorából, neveltetéséből fakad az állatok szeretete. 1956. július 23-án született Kunhegyesen, szülei a mezőgazdaságban dolgoztak.

Egyszerű paraszti családban születtem, ötéves koromig tanyán nevelkedtem. Édesapám – bár hosszú ideig agitálták – a lehető legtovább magángazdálkodóként dolgozott, nem lépett be a téeszbe, de 1961-ben mindenüket elvették

– mesélte az akkor történteket.

– Megtanultam, hogy nem szabad feladni soha, hanem szívósan dolgozni kell, és akkor eredményt ér el az ember. Ebben a szellemben próbáltam és próbálom a mai napig igazgatni a saját életemet és részt venni a város ügyeiben – foglalta össze az elmúlt négy évtized tapasztalatát.

Arra tanítottak, hogy szorgalmasan és becsületesen éljek, dolgozzak. Ezt képviseltem mindenhol, ezt képviselem ma is. Nem az egyéni érdeket, hanem a közösséget helyezem előtérbe

– hangsúlyozta.

Minden hasonló visszatekintéskor adódik a kérdés: hogyan, merre tovább? Vincze László így válaszolt: amíg egészsége és lehetőségei engedik, szeretne Kunhegyesért és az itt élőkért dolgozni, valamint a lehető legtöbb időt a családjával tölteni. Feleségével a főiskolai évek alatt ismerkedett meg, 1978-ban kötötték össze az életüket. Két lányuk született, Magdolna és Ágnes. Mindketten eredményes pályát futnak be, előbbi egy unokával is megajándékozta őket, akire a nagyszülei kifejezetten büszkék kitartása, teherbírása és eredményei miatt.