Elhunyt Szolnok kitüntetett primadonnája, Tiboldi Mária

A Tiboldiak hajdanán Székelyföldről, Székelykeresztúrról érkeztek a Nagyalföldre, egészen pontosan Szolnokra. Tiboldi Mária Gyula nevű nagyapját 1908. január 1-jén nevezték ki testnevelő tanárnak a szolnoki Állami Verseghy Ferenc Reálgimnáziumba. Fia, Tibor 1912. szeptember 9-én született Szolnokon, aki 1934-ben szerzett diplomát a Magyar Királyi Testnevelési Főiskolán. Tiboldi Tibor előbb a szombathelyi, majd a csongrádi állami gimnáziumokban óraadó helyettes tanárként teljesített szolgálatot, majd pedig 1940-ben megkapta rendes tanári kinevezését szülővárosában, Szolnokon, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban.

Az 1900-as évek elején a kosárlabdasport még gyermek-tornacipőben tipegett Magyarországon. Tiboldi Tibor pedig Szolnokon, de az egész vármegyében történelmet írt azáltal, hogy 1942-ben, a gimnázium tornatermében, saját kezűleg egy pár kosárpalánkot szerelt össze, megismertetve és megszerettetve az új labdás sportágat és annak alapjait a helyi fiatalokkal. Hamarosan nem csak iskolai, hanem klub szinten is megkezdődött az oktatás, miután a Szolnoki MÁV Sportegyesület női és férfi szakágakkal kosárlabda-szakosztályt is alapított 1945-ben – ahogy tanítványai nevezték – „Tibsi tanár úr” vezetésével.

Tiboldi Tibor 1948-ban Budapestre került, és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanára lett. Tragikusan fiatalon, mindössze 55 éves korában, 1967. szeptember 23-án elhunyt.

Először a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol játszott operettet, operát, prózát. 1963-tól a Fővárosi Operettszínház tagja lett, majd 1966-ban külföldre szerződött: „...tíz évet német nyelvterületen vendégszerepeltem, sztár lettem, primadonna, az első nő, Berlinben, Münchenben, Salzburgban … Ennek ellenére egy űzött, hajszolt nő – ha az emberi oldalát nézem –, aki konzuli útlevéllel, állandó sorban állással a követségen várja a vízumát, hogy hazajöhessen a kisfiához. Az osztrák és magyar vonatokon a kalauzok és vámosok név szerint ismertek, de az ottani és az itthoni bánásmódban bizony minőségi különbségek voltak. A Kádár-korszak szigora rám is vonatkozott, ahogyan átléptem a határt, minden alkalommal be- és ki kellett jelentkeznem a rendőrségen, ki tudja, hányszor. Arra, hogy itthon is szerepelhessek, nem kaptam lehetőséget. Kint, Nyugaton, sikeres voltam, nemzetközileg elismert, én voltam „a Tiboldi” – írta meg 2018-as „Művészbejáró” című önéletrajzi könyvében.

A Kálmán Imre operettekért rajongó primadonna, a „Maricának” is becézett művésznő azt is papírra vetette, hogy édesapja a sportnál jobban csak egy kislányt szeretett, név szerint Németh Mária Magdolnát, a szolnoki Sütő utcából. Életre szóló szerelem szövődött köztük, noha a két család tűzzel-vassal tiltotta egymástól a szerelmeseket. Az örök szerelem egyik gyümölcse pedig Mária lett. Aki élesen emlékszik még a jószívű Klein nevű pékmester forró, ropogós kiflijére, a Tabány bácsi szatócsüzletére, a rosszcsontokkal való bringázásaira, vagy arra, amikor a Kút és a Horánszky utcákon keresztül terelte a mama libáit a Zagyva partig…”.