Bajban a gazdák: ellepték a pockok a földeket a jászkunságban is

Kedvez a tartósan enyhe, csapadékszegény ősz a mezei pockok elszaporodásának. Vármegyénkben is jelen vannak ezek a nemkívánatos rágcsálók, melyek jelentős kárt képesek okozni a repcében, a frissen kikelt kalászosokban.

Kovács Berta

Forrás: Illusztráció

Fotó: Shutterstock.com

Igaz, hazánkban nem szűkebb régiónkban a legsúlyosabb a pocokhelyzet, de vármegyénkben is nagy számban jelen vannak ezek a rágcsálók.

Az enyhe ősz, a jelenlegi időjárás kedvez a mezei pockok elszaporodásuknak

– nyilatkozta megkeresésünkre Hubai Imre Csaba, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) vármegyei elnöke.

– Az utóbbi három hónapban alig hullott csapadék, így háborítatlanul készíthetik járataikat a mezőgazdasági területeken, a víz nem mossa össze az üregeket. A mostani művelési forma sem kedvez a számuk csökkentésének, a gazdák már nem szántják be mindenütt a földet, így a pocok lakta területek nincsenek bolygatva. A pocok pedig nagyon szapora, egy hónap alatt ivaréretté válik. A természetes ellenségei, a varjú, a gólya, a vándormadarak előszeretettel vadásznak ugyan rá, sőt, a rókának is tápláléka, egy nap akár hatvan-nyolcvan darabot is elfogyaszt belőlük. A pockok beköltöznek a művelt táblákba, és elég jelentős kárt képesek okozni. Mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a gazdák jól tudnak védekezni az úgynevezett „T" fák állításával, ezekre ugyanis szívesen telepednek a ragadozó madarak, melyek körülbelül kétszáz méteren belátják a területet és észreveszik a rágcsálók mozgását. A tapasztalat azt mutatja, hogy két-három hét alatt már a rágcsálók mennyiségének számottevő csökkenésével szembesülhetnek a gazdák, akiknek egyébként is ajánlott folyamatosan monitorozni a pocokjáratok mennyiségét – fejtette ki a vármegyei NAK-elnök.

Azt is megtudtuk, a mezei pocok tömeges jelenléte még a legelőkön sem kívánatos, mivel olyan átható szagú e rágcsálók vizelete, széklete, ami riasztja a haszonállatokat, így nem szívesen legelnek az ilyen területeken.

A mohó kis rágcsáló a lucernába, repcébe előszeretettel betelepül, ami azzal a következménnyel jár, hogy összerágja a gyökereket, így a növény elpusztul. De az ősszel kikelt zsenge kalászosok sincsenek biztonságba tőlük, ugyanis a klorofillban gazdag hajtásokból fedezik vitaminszükségletüket.

Ha a gazdák védekeznek is a pockok ellen vegyszerekkel, vannak olyan területek, amelyek ebből nyilván kimaradnak: az árokpartok, folyóvölgyek, gátoldalak, innen vissza tudnak térni a mezőgazdasági területekre.

Vármegyénkben a mezei pockok tömegesen jelen vannak a Nagykunságban, így itt a kártételük is jelentős. E vidéken kötött a talaj és megtalálják életfeltételeiket, viszont jelentős állomány található Szolnok térségében és a Tiszazugban is.

– Szaporodásuknak, kártételüknek igazán az tud majd gátat szabni, ha lehűl a levegő és megérkezik a nagyobb mennyiségű csapadék – hangoztatta Hubai Imre Csaba.

A járatokba helyezett kémiai anyagokkal is lehet védekezni

A NÉBIH is arra figyelmeztet, hogy valamennyi földhasználó közös érdeke és feladata a pockok elleni védekezés, követve persze a növényvédelmi hatóság útmutatásait.

Jelenleg a Pocok Tox MAX és a Rodent Stop rágcsálóirtó szerek rendelkeznek szükséghelyzeti engedéllyel a mezei pocok gradáció megállítása és az ebből eredő gazdasági károk csökkentése céljából. A készítmények országszerte alkalmazhatóak a szántóföldi és kertészeti kultúrákban, gyepterületeken és gazdaságilag nem hasznosított területeken is, de kizárólag a rágcsálók járataiba kihelyezve

Azt azonban figyelembe kell venni, hogy amennyiben ezek a klórfacinon (véralvadásgátló) tartalmú készítmények a mezei pockok által lakott járatok mellett egyéb külső területekre is kerülnek, ott egyéb gerinces állatok – kisemlősök, vagy akár magokat fogyasztó madarak – pusztulásával is számolni kell, ami nyilvánvalóan kerülendő. Így a kezelt területeken célszerű a kártevőirtást folyamatos vadriasztással egybekötve végezni, az elhullott pockokat pedig össze kell gyűjteni és megsemmisíteni.